Circulares litterae dioecesanae anno 1893. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
V.
37 V. A polgári házasság. Végre áttérünk az utolsó javaslatra, mely bár csak elvileg jeleztetett, mégis a többi egyházpolitikai javaslathoz viszonyitva erősebb háborgást idézett fel a közhangulatban s ez a polgári házasság. Az eddig fejtegetett és ellenzett javaslatok közül mindegyik bir jelentőséggel és sulylyal, mindegyik directe és indirecte a vallásba ütközik s a hazának jól felfogott érdekeivel ellenkezik, de mindjárt elsó' tekintetre egyik sem olyan szembe- tünőleg, mint a polgári házasság. Már puszta elvi jelzésére is a javaslatnak érezte mindenki, hogy ebben egy, a vallási közérzületet mélyen sértő, a hazai szükségletekben éppen nem gyökeredző intézkedésről van szó. A tulaj donképeni polgári házasság ugyanis nemcsak hogy érinti, de egyenesen sérti a kér. házasságra vonatkozó hitelveinket s nem lehet oly állami szempont és állami szükséglet, ami ilyen vallásellenes áldozatot kívánna hazánkban. A miniszterelnök ur az országgyűlésen igy nyilatkozott: „az egyházpolitikai kérdések negyedikére, a családjog kiegészítő részét képező házassági jogra nézve az újonnan alakult kormány immár azon helyzetben volt, hogy a házassági jog alapelveire és ezek közt a kötelező polgári házasságra nézve is egyhangú megállapodásra juthatott, minélfogva legfelsőbb elhatározást eszközölt ki annak elvi kijelentésére, hogy a házassági jogra vonatkozólag kidolgozandó és már munkába vett törvényjavaslat a minden állampolgárok közt kötendő házassági viszonyból eredő jogi kérdések feletti általános állami bíráskodás és a kötelező polgári házasság alapelvei alapján dolgoztassák ki.“ Ezekre vonatkozólag megjegyezzük, hogy bár ez országnak polgárai mind egy hazának fiai, de nem egyszersmind ugyanazon egy Egyháznak vagy felekezet- nek tagjai is, amiért figyelembe kérjük vétetni, hogy a vallási hitelvek különböző volta miatt vallási ügyekben mindnyájunkra egyenlő mérték nem alkalmazható s ép azért maga az elvi kijelentés elég okot szolgáltat arra, hogy mi, tisztelettel alólirot- tak, mint kilencz millió katholikus hívőnek isteni jog szerinti főpásztorai és illetékes képviselői a kidolgozandó javaslattal szemben már most is a leghatározottabb állást foglaljuk és azt ellenezzük, mert bármely részletei lennének a kötelező polgári házasság alapelvei alapján kidolgozott házassági jognak, az mindenkor nyílt ellenmondásban fog állani a kath. egyháznak a házasságról vallott tanával. A polgári házasság alapelvei ugyanis oly mélyen nyúlnak be a dogmába, hogy a házasságot egyszerűen kiveszik az egyház kezéből, tehát teljesen enervál- ják és tényleg tagadják mindazt, a mit a kath. egyház a házasságról vall és törvényeivel szabályoz. Az egyházi házasságnak a polgárival való összehasonlítása nyilvánvalóvá teszi ezt. Kath. tanunk szerint a házasság a keresztények között á) szentség ('az. u. n. házassági szerződéssel egy és ugyanaz a dolog), mely b) mint ilyen kizárólag az egyházi törvényhozás szabályozó jogkörébe tartozik, melyre nézve akadályokat állítani, jogi következményeit szabályozni, biráskodni
