Circulares litterae dioecesanae anno 1892. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XXI.
9 lehet! De azt igenis méltán kívánhatja az Isten, kérhetem én mint főpásztor tőletek, hogy egy katholikus családnál mindazon vallási gyakorlatok elvégeztessenek, melyeket Isten és az anyaszentegyház kötelességképen élőnkbe szab. Azért, ha azt kérem, és pedig saját íidvösségtekért, hogy minden családnál a reggeli és esteli imádságok elmondassanak, ha azt kérem, hogy a családtagok vasár- és ünnepnapokon a szent misén jelen legyenek és az egyházi beszédet meghallgassák, s délután is a hitoktatáson és kö- nyörgésen megjelenjenek, ha azt kérem, hogy a penitenczia- tartás és oltári szentséghez kellő előkészülettel minél többször járuljanak; ha azt kérem, hogy e tekintetben a családapák és anyák necsak jó példával menjenek előre, hanem tekintélyöket és minden befolyásukat fölhasználják arra, hogy az említett vallási gyakorlatokat gyermekeik, valamint házi népeik is lelkiismeretesen teljesitsék, ha azért imádkozom, hogy mi mindnyájan, úgy otthon, mint másutt lelkeinket a tisztátalan gondolatoktól, tettektől megőrizve, minden szennyes beszédektől, szitkozódástól, Istenkáromlástól tartózkodjunk, vájjon tulzottak-e kéréseim ? Vájjon teljesit- hetlenek-e ? Vagy talán nincs ezekre időnk? Boldog Isten! Mennyi időt elvesztegetünk korántsem épületes beszélgetésekkel, s a a szent mise meghallgatására ne jutna egy héten át egy órai időnk ? Igen nagy tévedésben vannak azok, kik azt vélik, hogy a templomban töltendő rövid idő alatt munkálkodva, hasznot hajtanak maguknak! Ugyan ha a szárazságtól hervadni kezdenek vetéseink, a világ leghatalmasabb, legbölcsebb emberei tudnak-e nekünk csak egy órai esőt adni ? Elkészíthetjük földjeinket a legnagyobb munkával, elvethetjük a legtisztább maggal: mit ér fáradságunk,
