Circulares litterae dioecesanae anno 1892. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XXI.
0 földi örömek vadászata, lopás, rablás, gyilkolás — szóval a bűntettek hosszú sorozata, embertársaink nyomora, fárasztja, keseríti jobb lét után sóvárgó lelkünket. Van-e kivezető' ut ezen bajokból? Hisz nyomorra, bűnre nem születhettünk; az nem lehet a mi végczélunk, hogy e földhöz tapadva, e göröngyhöz lánczolva egykor e földdel, melynek sem szive, sem gondolata — egyesüljünk; mert ha csupán ez volna rendeltetésünk, akkor nincs egyéb hátra, mint hogy egymást irtsuk. Igenis van kivezető ut e földi bajból! A Jézus Krisztusban való hit. Ha azok, kik szívok vágyait el nem érik, ha azok, kik nélkülözések közt élnek, ha azok, kik betegségben sin- lődnek, ha azok, kik mások által üldöztetnek, azt hiszik, hogy csupán e rövid, e nyomorteljes élet az ő rendeltetésük s ez élettel minden megszűnik: nem csoda, ha elkeserednek, elcsüggednek s egyik bűnből a másikba esnek. De a hivő keresztény tudja, hogy szive e földön nyugtalan, mert csak Istenben nyugodhatik meg, a boldogtalan hivő tudja, hogy a boldogság első szüléinkkel együtt a paradicsomból kiüzetett, s azóta vándorol; olykor-olykor majd hosszabb, majd rövidebb időre be-betér hozzánk, s ismét tovább megy; a szegény hivő tudja, hogy az, ki az ég madarairól gondoskodik, ő róla sem feledkezik meg; a szenvedő, a beteg keresztény hivő tudja, hogy ha Jézus Krisztussal együtt békén szenved itt e földön, Vele együtt fog örvendeni az égben. Azért mindnyájan, kik vigasztalás, enyhülés után eped- tek, siessetek a hit életforrásához, s ha azt élvezni fogjátok, megismeritek, hogy erre volt szükségtek. Nyugodtak lesztek, ha a hitet sziveitekben bírjátok, mert reátok nézve nem lesz megpróbáltatás, nem szenvedés, melyben a hitből 2
