Circulares litterae dioecesanae anno 1892. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Vaszary principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae

XXI.

KRISZTUSBAN SZERETETT HÍVEIM!

Az esztergomi főegyházmegye nagynevű érsekének, fő- magasságu Simor Jánosnak halálával a főpásztori szék megüresedvén : tetszett a mérhetetlen jósága Istennek engem, csekély, méltatlan szolgáját e fó'egyházmegye katholikns hiveinek lelki kormányzására meghivni.

Midó'n e nagy felelősséggel járó tisztem gyakorlását az imádandó Jézus szent nevében, a szeplőtelen Szűz Anya oltalmának reményében megkezdem, erőtlenségem, gyönge- ségem érzetében is bizalommal emelem föl szemeimet oda, honnan minden áldás származik: Istenünkhez, a világosság Atyjához. Áldó szent keze intézte eddig is sorsomat: irányozza ezután is fölvilágosító kegyelme lépteimet, hogy megtalálhassam az igaz ösvényt, melyen haladva hőn szerető' atyja lehessek lelki gyermekeimnek, fáradhatlan oktatója füveimnek, hű ó're, gondos pásztora a Krisztus szent vérével megváltott nyájnak.

E nyáj ti vagytok, Krisztusban kedvelt hiveim!

Ez ünnepélyes alkalommal, midó'n mint főpásztorotok először szólok hozzátok, mivel fejezhetném ki szivemben irányotokban táplált hő érzelmeimet mással, mint szent Pál apostolnak e szavaival: „ Tanúbizonyságom az Isten, mint