Circulares litterae dioecesanae anno 1887 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XXIV.
175 proponere, ob eamque rem plura extimescenda virtuti discrimina indicavimus: simul praecepta dedimus de honestate morum, de fortitudine Christiana, de servanda sanctitate coniugii, de iuventute probe fingenda, et alia id genus, quae maxime postulare tempus videbatur. — Iis praeceptis non dubitamus quin cuncti pro sua quisque parte diligenter obtemperetis, Episcoporum vestrorum sequuti, uti oportet, magisterium atque auctoritatem. Nihilominus cum tanta sit temporum difficultas, ac tot passim peccandi occurant illecebrae, valde velimus ut mansurum aliquod recte faciendi incitamentum hinc ex eodem fonte hauriatis, unde primum Evangelii lucem, postea multiplex praesertim in rebus dubiis adiumentum patres vestri, stirps generosa ac sapiens, hauserunt. — Igitur studete ex Urbe lloma, principe christiani nominis, ex augusto Petri et Pauli sepulcro magis magisque dignos maioribus vestris discedere. Fortior esto in vobis singulis amor Ecclesiae: sanctius Apostolicae Sedis obsequium: alacrior ad Christianarum officia virtutum voluntas. Optimus is peregrinationis romanae futurus est fructus, nec modo ad bonum singulorum, sed etiam ad prosperitatis publicae incrementum longe praestantissimus, cum exploratum sit, non tam armis atque opibus, quam religione, et virtute civium stare imperia. Tu vero, Cardinalis Primas, vosque Episcopi, sic pergite in provehenda populi salute strenue versari, ut labore industriaque vestra Christianis quotidie laudibus ornatior constanter floreat Hungária. — Nos interim augusto Imperatori Hegi Hungarorum, augustae Domui, vobis, venerabiles fratres vobisque, dilecti filii, quotquot adestis, itemque familiis vestris, totique Hungáriáé Apostolicam benedictionem, caelestium munerem auspicem, benevolentiaeque Nostrae pignus, peramanter impertimus. SZENTSÉGES ATYÁNK! A nap, melyen áldozárságod ötven éves fordulója alkalmából az Ur oltárához lépsz, hogy mint a Megváltó Istennek legfó'bb papja és e földön Helytartója az ártatlan bárányt az Atya Istennek a világ üdvéért áldozatul bemutassad, nem annyira a Te, mint inkább Jézus Krisztus híveinek ünnepe, a mi hálánk, a mi örömünk, fiúi szeretetünk, keresztény reményeink, az élet küzdelmei közt minket eró'sitó' vigasztalásaink fényes napja. Isten az <3 véghetetlen irgalmasságában úgy mérsékelte megpróbáltatásunk folyamát, hogy áldozárságod emez ünnepén — Megváltónk bucsuimája teljesülésével — nemcsak egyek legyünk Te veled s Általad Jézus Krisztussal a mi Urunkkal, hanem égnek földnek magasztos látványt nyújtva, az egész világról, annyi nyelv, annyi faj, annyi különböző népszokások, hajlamok, törekvések mellett, mégis trónod előtt összegyűlve, egy szólamban, szeretetben egyesülve, egy hivő családnak ismertessünk fel, elvitázhatlanul bebizonyítva, azoknak pedig, kik — Szt. Pál mondása szerint — kívül állanak, tényleg is hirdetve, hogy a keresztény Egyháznak alapja ma is rendületlen, az Egyház fejének tekintélye ma is csorbítatlan, a hivő nép sze- retetének lángja kiolthatatlan, engedelmessége Krisztus Urunk Helytartója iránt tán- torithatlan, kihez a viharos időben fordulni, kinek védelmére támaszkodni, kinek szavára válságos pillanatokban hallgatni, mindig üdvös, mindig áldásos.
