Circulares litterae dioecesanae anno 1886 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XVII.
127 2-ikára tűzte ki, minek következménye az, hogy ma Chinában, Japánban, Ausztráliában, Amerikában épen úgy megemlékeznek az egyház fiai Budavár felszabaditásáról s a magyar névről, mint mi. Hálánk legkiválóbban illeti meg az apostoli királyt, I. Lipótot. Nem volt nálánál békeszeretőbb fejedelem. Ö az egész világgal békében kivánt élni, mégis neki kellett legtöbb háborút viselnie. De nem is riadt vissza semmi nehézségtől, semmi áldozattól, hanem császári felségének minden befolyását felhasználva, minden erejét összeszedve, háborúit kitartó erélylyel és a bécsi győzelem óta állandó szerencsével viselte. 0 volt az, a kinek az isteni gondviselés megadta, amit elődei meg nem élhettek, hogy Budavárát s ezzel nemsokára az egész országot felszabadítsa, hogy a nemzetet a végveszélytől megóva azt önmagának visszaadja, szent István koronáját pedig régi fényébe visszahelyezze. Eszterházy nádor, azon év szeptember 5-ikén, tehát Budavár visszafoglalása után a harmadik napon igy írt Lipót császár és királyhoz: „Miután az annyi óhajtás, s a szenvedő magyarság annyi sóhajtása által esdett nap elvégre feltűnt; miután Buda, az ország fővárosa, hajdan királyaink székhelye Isten kegyelméből, s örökös királynénk a bold. Szűz közbenjárására Felséged kezébe jött: szivem tuláradozó örömében azt sem tudom, hol kezdjem sze- rencse-kivánatomat. Minthogy pedig Felséged kegyeit hívei nem képesek meghálálni, felajánljuk életünket s vérünket szolgálatjára, kívánván, hogy az isteni Jóság hagyja Felségedet minél hosszabban, és házát a világ végeiglen az ország javára országolni.“ *) Eme szavakat: vitam et sanguinem, melyek 1741-ben ismételteitek Pozsonyban s megmentették a birodalmat, két száz évből felhozva a magyar nemzet annyi viszontagságai után Istenhez emelt szívvel hangoztassuk mi is ma: felajánljuk életünket és vérünket koronás királyunknak s dicsőségesen uralkodó házának, kívánva, hogy az isteni Jóság hagyja felséges Urunkat minél hosszabban, fejedelmi házát a világ végezetéig Magyarország fölött országolni 1 Legyen életünk az övé, miként az ő élete a miénk, legyen a magyar nemzet dicső koronájának, felséges királyi házának legszilárdabb támasza, miként ő nemzetünknek, országunknak legerősebb védve és oszlopa. Isten áldása legyen a hazán, Isten áldása legyen a felséges apostoli királyon és fejedelmi házán ! Adja meg ezt a teljes Szentháromság egy Isten : Atya, Fiú és Szentlélek. Amen» Strigonii, die 3-a Septembris, 1886. ■) L. Szalay, ugyanott. Joannes Cardinalis Simor m. p. Archi-Episcopus.
