Circulares litterae dioecesanae anno 1885 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
XII.
87 taníthatnák, pályázatra ne bocsássanak; mert ilyenek mint eddig, úgy ezentúl sem fognának általam megeró'sittetni; a már eddig alkalmazottak és megválasztottakat pedig, kik a magyar nyelvet nem tudják, annak mielőbbi megtanulására utasítsák s mindenesetre oda törekedjenek, bogy a vizsgát, ba arra képességgel bírnak, egy évi határidő alatt annál biztosabban le tegyék, mert ellenkező esetben vagy állomásaikról le kell mondaniok, vagy pedig saját költségükön magyar nyelvben jártas segédtanítót lesznek kötelesek tartani. Végül figyelmeztetem az összes érdekelteket, bogy ezen intézkedéseknek megtartása és foganatosítása által, hazafiui kötelességet teljesítenek és iskolájuk katb. jellegét is biztosítják. Kelt Esztergomban, 1885. junius 8-án. „A lelkész a kereseti adó IV. osztályába tartozó lelkészi jövedelmei után községi pótadó fizetésére nem kötelezhető.“ Ezen elvi kijelentés a m. kir. Belügy- ministernek Borsodmegye közigazgatási bizottságához 188 t. évi 37,045. sz. a. intézett rendeletében foglaltatik, mely tudomás végett ezennel közöltetik: „A megye közigazgatási bizottságának f. é. január hó 26-án 71. sz. a. hozott azon határozata, mely szerint Ágoston Sándor tiszavalki ref. lelkész, a lelkészi jövedelmei után reá rótt községi pótadó ellen emelt felszólamlásával elutasittatott és ezen a kereseti adó IV. osztályába tartozó lelkészi jövedelmei után továbbra is községi pótadó fizetésére köteleztetett, a nevezett lelkész felfolyamodása folytán, a m. kir. pénzügyminister úrral egyetértőleg, feloldatik és felfolyamodó lelkész fent jelzett jövedelmei után a községi pótadó-fizetés alól felmentetik. Mert a határozatnak a lelkészi jövedelmeknek az 1875. XXIX. törvényczikkben elmulasztott fölemlitésére fektetett indoka helyes alappal nem bir, minthogy a községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. t.-czikknek, mint oly speciális törvénynek, melynek keretébe a községi háztartásnak s ennélfogva ezen háztartás egyik fő jövedelmei forrásának a községi pótadónak rendezése is tartozik, — 124. szakasza, illetve annak második bekezdése semmiféle későbbi törvény által hatályon kívül nem helyeztetett, s igy máig is teljes érvényben állónak tekintendő. — E tényálláson mit sem változtathat azon körülmény hogy a keresetadóról szóló 1875. évi XXIX. t. ez. 27. §-ában, hol mellesleg a köz ségi adótól való mentességben részesülő adózók felemlittetnek, ezek sorából a leiké széknek kitétele elmaradt, holott tekintettel a fentebbi törvényes intézkedésre, min den kétségen felül áll, hogy a lelkészek csak épen úgy, mint az utóbb idézett tör vényszakaszban említett néptanítók, a községi adótól hivatalaik után járó jövedelmeikre nézve adómentesek, mely nézet a keresetadóról szóló törvény és szabályok 1881. év hivatalos összeállításának 27. §-ához csatolt 1. jegyzetben is kifejezést nyert, ameny nyiben azon jegyzet szerint a községi adó alól a lelkészek is felmentve vannak azor javadalmaikra nézve, melyeket kizárólag az illető egyházközségben viselt lelkész hivataluk után élveznek; a törvény pedig állandó és nem állandó jövedelem közöt különbséget nem tevén, természetesen az úgynevezett stólajövedelem sem róható meg községi pótadóval.“ (Magyar közigazgatás. 1885. máj. 14. 20. sz.) Kelt Esztergomban, 1885. junius 11-én. 3103. sz. A lelkészek és néptanítók községi pótadójóról. S L L i 5 7 i i i t r
