XIII. Leo pápa Ő Szentségének apostoli körlevele a szabadkőművességről (Esztergom, 1884)

tetlén állapotba sodorták, míg végre odáig jutottunk, hogy a titkos társulatok tagjai nyíltan is hirdethetik azt, a mit sokáig titokban forraltak, hogy t. i. el kell törülni a pápák egyházi hatalmát is, sőt végleg ki kell irtani magát az isteni jogon alapuló pápaságot. E tényről, ha egyebek nem is volnának, eléggé tanúskodik a beavatottak bizonysága, kik közül sokan már máskor is s legújabban ismét bevallották, hogy a szabadkőművesség czélja, engesztelhetetlen gyűlölettel üldözni a katholicismust s hogy addig meg nem nyugodnak, mig mindazt ki nem irtják, a mit a római pápák a vallás oltalmára rendeltek. És ha talán a fölveendő tagoktól nem is követelik, hogy határozott alakban mondjanak le katholikus hitökről, ez távolról sem ellenkezik a szabadkőművesek titkos czéljaival, hanem inkább előmozdítja azokat. így szedik rá ugyanis az együgyüeket s kevésbbé óvatosakat s körükbe még sokkal többeket becsalnak. Azzal pedig, hogy akárkit felekezeti külömbség nélkül vesznek föl, tettleg terjesztik korunk ama nagy tévelyét, hogy semmit sem kell törődni a vallással s hogy egyes vallások között semmi külömbség sincs. Ezen eljárásukkal végveszélyt hoznak minden vallásra, leginkább pedig fenyegetik a katholikus vallást, mely egyedül igaz lévén a többiekkel jogsérelem nélkül nem egyen- értékesíthető. De a naturalisták itt meg nem állapodnak. A legfontosabb kérdések körül vakmerőén haladván a tévely utján, akár az emberi természet tehetetlensége következtében, akár pedig mivel az igazságos Isten bünteti kevélységüket, rohamosan hanyatlanak a legszélsőbb végletekbe. Innét van, hogy rendszerökben azon igazságok bizonyossága és alapja is elenyészik, a miket az emberi ész természeti világánál fogva megismer, milyenek kétségkívül az Isten léte, az emberi lélek szellemisége és annak halhatatlansága. Már pedig a szabadkőművesek ugyan azon tévelyek zátonyára jutnak. Mert jóllehet