Circulares litterae dioecesanae anno 1882 ad clerum archi-dioecesis strigoniensis a Joanne Cardinale Simor principe primate regni Hungariae et archi-episcopo dimissae
X.
52 Nr, 2324. Rescriptum Ministeriale de expeditione etrecla- matione pecuniarum pei publicum cursorem promotarum et eate- nus edita dispositio Ordi- nariatus. Ingens farrago epistolarum, quas publicus cursor quotidie in omnes mundi partes rapida celeritate promovet, non admittit, ut protoeolla, reversales, libri item consignationum etc. in infinitum, vel etiam per longius tempus in Officiis postalibus conser- ; ventur, brevi enim officiosa haec acta in tantum excrescerent acervum, cui recipiendo ■amplissimae etiam localitates vix sufficerent. Ideo sapienter est constitutum, ut officia postalia pro pecuniis ad loca intra regni confinia missis non ultra semestre caveant Hae itaque ante effluxum hujus termini in illo postáli officio, cui pro expeditione traditae sunt, reclamentur est necesse; ultra hoc temporis spatium enim, etiamsi forte ad locum destinationis non pervenerint, recompensatio frustra sollicitabitur. Ad amolienda eiusmodi pericula exc. reg. Cult, et pubi. Instit. Ministerium erga propositionem reg. Ministerii pubi, laborum et communicationis consultum esse putat, ut Officia Ecclesiastica etiam, prout id jam penes plura Officia Saecularia fieri solet, de pecuniis per publicum cursorem expeditis praeter quietantiam praevie missam etiam recognitionem de actu percepta pecuniae summa sibi remittendam praecipiant. Nexu hujus ministerialis Rescripti, inferius per extensum typis vulgati, praesentibus dispono, ut DD. Curati, qui sive e Cancellaria Officii Archi-Dioecesani, sive ab Administratione fundorum Dioecesanorum pecunias perceperint, de illarum perceptione praeter quietantiam praevie exhibitam etiam subseque recognitionem absque tymbro exarandam mittant, quae doceat pecuniam ad locum competentiae revera et rite pervenisse. Quod quidem eo fortius stringet illos DD. Curatos in specie autem Cooperatores, qui subsidia hinc sine praevie missa quietantia percipiunt. „A vallás- és közoktatásügyi m. k. ministertől 350 ein. szám. Főmagasságú Bi- bornok Herczeg Primáš úr! A közmunka és közlekedésügyi m. k. minister úrnak f. évi február hó 10-én 411. szám alatt kelt átirata szerint több eset fordult elő, hogy a postán elveszett hivatalos pénz- s egyéb küldemények megtérítését a posta-intézetnek meg kellett tagadnia azért, mert a föladó hatóság a 6 hóval megállapított fölszólamlási határidőt elmulasztotta. A kocsiposta-rendszabály 36. §. b) pontjának ebbeli rendelkezése, mely külömb- séget magán s hivatalos küldemények közt nem tesz, azon alapszik, hogy a postaintézet szavatossága tovább nem tarthat, mint a meddig az intézet az általa kezelt küldemények sorsát nyomról-nyomra követheti; ez azonban föltételezné, hogy minden kezelési följegyzés, rovatlap, átadó jegyzék, jegyzőkönyv, kézbesitőkönyv, átadó-vevény, stb. megőriztessék, mi ezen számos kezelési irományok nagy tömege miatt bizonyos időn túl lehetetlen, mert eltekintve a nagy helyiségektől, melyet igénybe vennének, oly nyilvántartásuk, mely minden egyes darab biztos föltalálását lehetővé tenné, aránylag túlságos nagy költségbe is kerülne. A belföldi küldeményekre nézve fennálló 6 havi fölszólamlási határidő egyébként elég hosszú arra, hogy valamely küldemény föladója arról értesülhessen, vájjon küldeménye rendeltetését elérte-e, vagy hogy azt ilyen értesítés kimaradása esetén a postán megreklamálhassa. Nehogy tehát a hatóságok a határidő elmulasztása folytán megkárosodjanak, s a postaintézet velők e tekintetben kellemetlen helyzetbe jusson, az előlnevezett minister úr legczélszerűbbnek vélné, ha azon, több hatóságnál divó szokás, hogy pénz-
