Circulares litterae dioecesanae anno 1871. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor
XVII.
96 rencz Betűivel. 1794. In suo Sermone Feria II. Pentecostes asservato, pag. 464. 465. sic se enunciat: „Kellet azért Krisztus Urunknak, minekutána látható testi jelenlétét tőlünk megvonta, valakit maga Helytartójának tenni, és azt renddel-való következés-áltál Ekle- siájának számára mindenkor megtartani, ki a támadó versengéseknek végét szakassza, és a birtoka alatt lévő tagokat egyességben tartsa, tévelygésektől oltalmazza. Nem elegek erre az Egyházi Nagy Gyülekezetek; mert egy az, hogy azokat nem mindenha tarthatni; mint az első három században, ámbár sok volna az eretnekség, nem tartathatott egy-is: más az, hogy azok is a Pápának méltósága és jóvá hagyása nélkül tévelyeghetnek, a mint az Arimini és Efezusi másodikban tapasztaltatok; s hátha a Gyülekezet önmagával nem egyezne, nem kivántatnék-e oda Itélő-Biró?“ Egyed Joákim „Oktató beszédek1' I. rész. Váczon 1794. pag. 562- „Ezt pedig Péter nem cselekedhette volna ha csak mozdulhatlan kőszál nem lett volna, azaz: ha a hit dolgában osalatkozhatatlan nem lett volna, és azért mondó neki Jézus, én könyörögtem éretted, hogy el ne fogyjon a te hited, és te valamikor megtérvén erősítsd meg a te Atyafiaid. Mozdulhatatlan kőszál volt tehát Péter . . . Jóllehet tehát kőszál vala is a Krisztus, mindazáltal kőszállá tette Pétert is és mind az ő útónná következő Római Pápákat egész világ végezetéig.“ Ugyanaz „Ünnepnapi Prédikácziók“. Váczon é. n. pag. 652: „Honnan érdemelte sz. Péter hogy nem a Moyses székébe, hanem a Krisztus székébe fölmagasztaltassék és magának az Isten fiának helytartója legyen a kinek végzési a földön oly erősek legyenek, hogy azok a mennyben is helybe hagyat- tassanak?“ . . . pag. 672. „Péterre és az ő székében törvényesen ülő római pápákra bizta Jézus az ő egész akiát, az egész Anyaszentegyházat. Valaki tehát a Péter aklában és az ő nyája közül nincsen, nincs a Krisztus aklában, és a Krisztus nyája közül: mert a kettő között tökélletes az egység. Pétert és a római pápákat illeti tehát igazgatása és legeltetése az egész nyájnak, az egész Anyaszentegyháznak. Valaki tehát az üdvösséget illető dolgokban magát a Péter pásztori botja, az igazgató hatalma alól kivonja, a Krisztus hatalma és vezérlése alól vonja ki, és örökre elvész, mert ezen az aklon kívül nincs üdvösség. Ez az a nagy hatalom, ez az a nagy méltóság, melyet érdemlett Péter az ő erős hite és Krisztussal való különös egyessége és szeretete által.“ Ugyanaz. „Toldalék a keresztény tudományról való oktató Beszédekhez.“ pag. 63. „Nincs külömben K. K! csak egy a láthatatlan fő-pásztor Krisztus, a kinek tudománya változhatatlan; és senki az ő pásztorsága alatt nem lehet, hanem egyedül csak az a társasága a Keresztényeknek, a mely magában mindenkor egy marad; tudniillik a római közönséges Anyaszentegyház, a mely egy látható főpásztor által igazgatta- tik, a kire maga Krisztus bizta a pásztorságot, és a kinek tudománya mindenkor ál- landóképpen egy marad. És ez czélja mai beszédemnek.“ P. Hermolaus, a Kaputzinusok szerzete-béli papnak, és Bétsben a N. magyar nemzet néhai Lelkitanitójának Egyházbeszédi. Az első esztendőre való Innepi beszédek vagyis ötödik kötése. Posonyban. Nyomtattatott Patzkó Ferentz betűivel 1794.
