Circulares litterae dioecesanae a 16-a maji-31-am decembris 1867. ad clerum archi-dioecesis strigoniensis dimissae a principe primate regni Hungariae et archi-episcopo Joanne Simor
Simor János
14 dolkodunk róla; a jó és rósz alaplényegileg egymástól miben sem különbözik; öröklét és léleküdv olyan fogalmak, melyeknek homályos volta nekünk azt tanácsolja, hogy azokat a nagy tömeg emlékezetének, s a kutató fok örömtelen tanulmányozásának engedjük át. Azt mondják, mindenki higyjen, vagy ne higyjen, a mint jónak találja; a világ s az emberinem iránt Istent oly közönyösnek tartják, mint a mily gondatlanok ó'k iránta: csak egy zavarja őket, hogy Jézus Krisztus isteni kinyilatkoztatása, mely fölötti tudatlanságukat ép annyiszor bevallják, a hányszor vele gúnyt űznek, hogy Jézus Krisztus tanítása, üdveszközei, jövendölései és fenyegetései, melyeket már régen elfeledtek és megvetettek, opportunitási tekintet nélkül, folyvást és mindenütt hirdettetnek, s az emberek tagadhatlanul mindig és ismét bizonyos keresztény-vallási mozgásban tartatnak. Ez sérti ártatlan elme- és kedélynyugalmukat. Csuda-e hát, ha a kér. religiót a legellenségesebb türelmetlenséggel vádoltatni, s a türelemnek e hőseit a türelmetlenség ama dühére ragadtatni látjuk, melynek következtében a kér. religiót egy ökölcsapással összezúzni, és megsemmisiteni szeretnék? Egyébiránt ti, a mindenféle türelemnek nemes bajnokai, jól megfontoltátok-e, hogy ti e vallomás által saját ügyeteken megbocsáthatlan árulást követtetek el ? ti eszetek iránt váltatok türelmetlenekké, mely parancsolólag követeli, hogy az Isten és öröklét, erény és bűn, jutalom és büntetés fölötti tévelyt kerüljük, az igazságot mindenkor megismerjük és megőrizzük; ti Isten iránt vagytok türelmetlenek, mert bölcseségét, mindenhatóságát és jóságát tagadjátok, azt akarván elhitetni, mintha a hasonlatosságára teremtett emberekkel mit sem gondolna; mintha közönyös volna előtte, ha az emberek, ezen képmására alkotott teremtményei, őt — teremtőjök- és igaz Istenöket, vagy pedig az álisteneket imádják; mintha szentsége- és igazságszeretetével megegyeztethető volna, közönyösen venni, vájjon az emberek kinyilatkoztatását elfogadják vagy elvetik, az isteni ereklye gyanánt megőrzik, vagy pedig képzeletük és szenvedélyeik sugalma szerint átalakítják és eltorzítják. Ti türelmetlenek vagytok Krisztus és anyaszentegyháza iránt, mert eltagadjátok és megvetitek. Oh fussunk e szörnyű tévelyek elől. Teljes szivünkből adjunk hálát Istennek, és örvendjünk a Szentiélekben „hogy az Isten, fia által szólott hozzánk, kit mindenek örökösévé rendelt, ki által a világot is teremtette. “ ') Ragaszkodjunk szent tanításához tántorit- hatlanul, és akaratának hű teljesítése által fogjuk megismerni, hogy „tanitása Istentől van.“ 2) Igyekezzünk az egyház minden rendeletének készségesen engedelmeskedni, ezáltal megérten- dők: „hogy miképen kelljen foglalkoznunk az Isten házában, mely az élő Isten anyaszentegyháza, az igazság oszlopa és erőssége.“ 3) Mindnyájan egy boldogabb időnek eljövetele után sovár- gunk, melyben a bel- és külbéke uralma alatt munkásságunk gyümölcsének, tevékenységünk vívmányának örvendhessünk. Bizonyára ezen idő el fog jőni, ezen időnek el kelljőni, ha a népek Jézusszeretetét ésreligióját főhatalomként tisztelni fogják; mert ő az egység és erőnek köteléke, az odaadás és hűségnek, a szeretet és kiengesztelődésnek eszköze. A hol e szeretet bontja szét kedves sátorát, s az embert egészen áthatja és betölti, ott a leggazdagabb változatosság, a szellemi és anyagi erők kedves összhangzata tárul fel előttünk, hogy a népet megelégedett- s szerencséssé, egyetértő-és erőssé, szabad- és nagygyá tegye, és tiszteletre méltó becsületének jól megalapitott dicsőségét mindenüvé terjeszsze. Igen, ha a kér. religió lett *) *) Zsid. L. 1, 2.— 2) Ján. 7. 17. — 3) Tim. 1. L. 3. 15.
