Circulares 1850-1864, Joannes bapt. Scitovszky de Nagykér, Archi-episcopus Strigoniensis, Regni Hungariae Primas

1862

In Christo Charissimi! Calamitatum perlonga series, qua Beatissimus Pater noster, Christi Vicarius premitur, fecit me oblivisci grandioris aetatis, affecti pedis, ac negotiorum multitu­dinis, et potentius impulit, ut vadam jam vice tertia ad Urbem sanctam, et venerer Illum, quem totus suspicit orbis, quia est prototypon sacerdotalis perfectionis, exem­plar patientiae, ipsa in adversis fortitudo, revera Pontifex Maximus! —■ Annunciate baec fidelibus Vestris, perlegendo eis, quas ad eos sub ■/. dirigo litteras, et adcom- moda cohortatione ad orandum eosdem provocetis; ut ad locum, quo tendimus, pro­spere perveniamus, et post beatorum nomine omnium Vestrum pedum oscula incolumes ad propria redeamus. Amplector Vos amore paterno Dilectissimi! et oro, ut ad altare Domini mei memores esse velitis. Charitas Christi sit cum omnibus Vobis. Valete! Strigonii die 21-a Maji 1862. benevolus Krisztusban kedves híveim! K risztus Jézusnak e földön helytartója, az egy, szent, apostoli s közönsé­ges római Anyaszentegyháznak látható feje, IX. Plus római pápa, szentséges Atyánk, Istennek dicsőségét s a szenteknek tiszteletét nevelni kivánván a hivek között, a ja- páni császárságban 1597-ben keresztre feszittetett azon hivek neveit, kik boldogem- lékezetíi XIV. Benedek római pápa rendelete szerint a vértanuk könyvében boldog előnévvel emlittetnek februárhó 5-dikén, a közeledő pünkösdi ünnepek alkalmával a szent vértanuk lajstromába szándékozik igtatni, hogy az Ur Jézus szent hitének vallása miatt megöletett ezen huszonhat vértanú az egész keresztény katholika Anyaszent- egyházban mint szentek tiszteltessenek, és segitségtil hivattassanak. Az ily ünnepély mindig úgy tekintetett, mint az isteni malaszt hatalma, ere­jének diadalünnepe. Ugyanis szentjeinek diadalaiban maga Isten a dicsőséges, mert Isten malasztjának segítségével küzdöttek és győztek a szentek. Istent illeti tehát mindenek fölött a dicsőség, dicséret és hálaadás: de örvendezünk a megdicsőtilt szent vértanuk boldogságán is, hogy ők méltóknak találtattak Isten végnélküli kegyelmére. Az egész egyház örvend szerencséjükön, s hirdeti dicsőségöket. Az egyház ily közös ünnepére mindég sokan szoktak volt megjelenni Romá­ban, a katholika anyaszentegyház e középpontján, hogy a honnét szétterjedt a hit, onnét nyerjen az táplálékot is. Mert lehetetlen a híveknek nem lelkesülniük az édes Üdvözitő hite iránt, ha látják a szent vértanuk dicsőítését, s hallják erősségüket, mind­ezekben pedig imádják Krisztust magát, mint a martyrok erősségét és minden szen­tek koronáját, ki ő maga bajnokainak osztályrésze, koszorúja s jutalma. Ez oka, hogy szentséges Atyánk az egész kereszténységnek tudtára adta a terv­be vett ünnepélyt, meghiván arra különösen az egyház valamennyi püspökeit. Noha előrehaladt korom, lábbajom s főpásztori teendőim az itthon maradást ja- vallani látszottak: készséggel fogadtam mindamellett a tisztes meghívást, mert forrón vágyom az Anyaszentegyház zaklatásai közepett mutatkozó ez ünnepen együtt dicsér­ni püspöktestvéreimmel s a hivek sokaságával Krisztust, ki erőt, kitartást s győze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom