Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1934.
I.
4 81. sz. Papoknak lilos kezességet vállalni. 78. sz. Gyermekek vallásváltoz- tatésa. Gyakran előfordul, hogy a papok különböző formában kezességet vállalnak, vagy váltókat írnak alá, minek következtében mások által könnyelműen vagy jóhiszemű buzgóságból csinált adósság szakad rájuk, melyeknek gondja bénitó- lag hat működésükre, sőt ilyen adósságok sokszor teljes anyagi romlásukat okozzák. Felhívom azért Tdő Papságom figyelmét a 137. canonra, melyben az Anyaszentegyház bölcs és gondos előrelátással a következő szavakkal inti papjait: „A fideiiubendo, etiam a bonis propriis, clericus prohibetur, inconsulto loci Ordinario.“ — Ezen kánon tilalmának szigorú megtartását mindenkinek lelkére kötöm, s figyelmeztetem a Tdő Papságot, hogy tudtom nélkül fenti kánon értelmében kezességet másokért semmiféle alakban nem vállalhatnak. * A m. kir. belügyminiszter urnák 135.990 —1930. sz. a. (Belügyi Közlöny 1933. évi 35. számában) kiadott elvi jelentőségű határozatát, mely szerint a 7—18 éves korban levő gyermekek az 1894. XXXII. te. 4. §-a alapján a gyámhatóság beleegyezésével áttérhetnek a szülők közös vallására abban az esetben is, ha a vegyes vallásu szülők egyike házastársának halála után tér át annak vallására, szó- szerint közlöm: „A közig, bizottság gyámügyi felebb- viteli küldöttsége által a kiskorú J. I. vallásváltoztatása ügyében 2460 1929. sz. alatt hozott másodfokú véghatározat ellen a kiskorú anyja, özv. J. A.-né, született 0. M. szigetvári lakos felebbezés- sel élt. Véghatározat. A másodfokú véghatározatot megváltoztatom és a vármegyei árvaszék 9401/1929. elsőfokú véghatározatát emelem érvényre. Megokolás. A vármegye árvaszéke 9401/1929. sz. elsőfokú véghatározatával gyámhatósági beleegyezését adta ahhoz, hogy a néhai J. A. és 0. M- szülőktől 1919. évi okt. 19-én született kiskorú J. I. a ref. vallásról a róm. kath. vallásra térhessen át. Az árvaszék megállapítása szerint ugyanis az anya áttérése folytán most már ugyanazt a törvényesen elismert rk. vallást követi, mint ami elhalt férjének a vallása volt s ekként a szülők egyenlő vallásuakká váltak. Ezt a határozatot a közig, bizottság gyámügyi felebbviteli küldöttsége fent- idézett másodfokú határozatával megváltoztatta és a kérdéses vallásváltoztatástól a gyámhatósági beleegyezést megtagadta. A másodfokú gyámhatóság álláspontja szerint az 1894. XXXII. te. 4. §-§ban megkívánt az a feltétel, hogy a házasság egyvallásuak házasságává váljék, az atya elhalálozása folytán többé be nem következhetik, ennélfogva a 10 éves kiskorú vallásváltoztatásához a beleegyezést nem adhatta meg. Á másodfokú véghatározat ellen az anya részéről beadott fölebbezés következtében a másodfokú véghatározat megváltoztatásával az elsőfokú véghatározatot emelem érvényre. Igaz ugyan, hogy az atya elhalálozása következtében a házasság megszűnt és igy a szülők között fennállott házasság már nem válhatik egyvallásuak házasságává, mégis az árvaszék álláspontja mellett kellett döntenem, mert az 1894. XXXII. te. 4. §-ában meghatározott esetben a súlypont azon van, hogy a különböző vallásu házastársak egyike utóbb a másik házastárs vallására tér át és igy a szülők vallási egysége, ha utólag is, helyreáll. Az 1894 XXXII. te. szellemével merőben ellenkeznék az az állapot, ha a gyermek a szülők közötti vallásfelekezeti különbségnek megszűnése után is két különböző vallásban neveltetnek. Ez nem lehetett a törvény célja, még arra az esetre sem, amikor a szülők vallási egysége úgy állott elő, hogy a szülők egyike a másik szülő elhalálozása után tért át az elhalt szülő vallására.“ * A vallásváltoztatásoknak az állami anyakönyveken való keresztülvezetési kötelezettsége ügyében kelt 38.800/1933. sz. m. kir. belügyminiszteri rendeletnek 3. §-át tudomásvétel céljából közlöm: Az Anyakönyvi Utasítás 56. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép: Ha a magyar állampolgár eddig követett vallásáról más bevett vagy törvényesen elismert vallásra áttér (1868: Lili. te. 2. §.), vagy ha a bevett vagy törvényesen elismert felekezeteken kívül állóvá lesz (1895: XLIII. te. 23. §.), továbbá ha mint a bevett vagy törvényesen elismert felekezeteken kívül álló, valamely bevett 79. sz. Vallásvél- toztatások anyakönyvezése.
