Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1934.

I.

2

amellett, hogy az elkerülhetetlen kötelességek teljesítése elől a hívek el ne zárkózzanak s a lelkipásztorok okosan és kíméletesen világosítsák fel a népet, hogy méltó a munkás az ő bérére s önmaguk ellen vétkeznek azok, akik a helyzettel visszaélve még azt a kötelességet sem teljesítik, amelyre képesek volnának s ezzel a baj elhatalmasodásához és a társadalmi rend összeomlásához bűnös hanyagsággal hozzájárulnak. Nem célzok itt annyira a lelkészek elmaradt járandóságára, mint inkább a tanítók helyi fizetésére, melynek kiszolgáltatása annál komolyabb kötelessége minden egyes istenfélő egyházközségnek, minél szentebb érdekek és kincsek vannak gyermekeik személyében a tantestületekre bízva. Magyarázzák meg azért az érdekelt Lelkész Urak az egyházközségi képviselőtestületeknek, hogy püspökük óva int mindenkit felesleges kiadásoktól és ahhoz hozzájárulását sem adná meg, de viszont kérve kér és komolyan figyelmeztet szintén mindenkit, hogy a tanszemélyzet járandóságának kiszolgáltatása s e célból az amúgy is csökkentett iskolai hozzájárulás befizetése nem csak emberi és honpolgári elsőrendű kötelesség, hanem a hithüségnek is jele, mert aki e célra adó-fillérét, ha lehet, be nem szolgáltatja, nemcsak az elvégzett munka bérét tartja vissza, hanem vét a család legszentebb érdekei ellen s kuporgatva filléreit elpazarolja gyermeke lelki kincseit.

Ha az anyagi eszközök hiánya korlá- tozólag hat is a lelkipásztori munkára s illuzoriussá tesz sok szép elgondolást és tervet, még sem lehet ok a lemondásra és tétlenségre. Ép az a mi hitünk és hivatásunk nagy dicsősége és vigasztalása, hogy munkalehetőséget nyújt az anyagi eszközöktől függetlenül is. A hitbuzgalom szervezése, kulturális előadások tartása, rendkívüli ünnepségek beállítása mind oly alkalom, amelyhez nem annyira pénz, mint inkább buzgalom és áldozatos lélek szükséges. Ha tehát templomot nem építhetünk vagy bővithetünk, iskolát fel nem szerelhetünk, egyházi edényeket vagy ruhákat nem vásárolhatunk, éljünk annál készségesebben a lelki tevékenység alkalmaival és lehetőségeivel, és bőségesen kiszolgáltatva az ige és kegyelem kincseit, szerezzünk vigasztalást

és erősséget híveink számára és edzük meg lelkűket a vallási élet annál több manifesztációjával minél kevesebb anyagi kincset tud számukra a jelen biztosítani, mert kétségtelen hogy ha lélekben edzett hivő sereg a vallási buzgalom terén előbbre jut, biztosítva lesz számára az az alap, amelyen az anyagi erőfeszítésnek sikerei is inkább kínálkoznak.

Minden nagy gondunk és szegénységünk közben azonban mégis hálát kell adnunk az isteni gondviselésnek, hogy ha nem is sok esetben, de mégis csak sikerült még anyagi áldozatokkal is gyarapítani intézményeinket s felépíteni a lelki élet és keresztény kultúra nem egy bástyáját. Nagy vigasztalás volt számunkra, hogy a válságos esztendőben sikerült megépíteni és felszentelni a makói polgári fiúiskolát, amelynek megvalósítása szerencsésebb viszonyok között is már-már reménytelennek látszott. A legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznem arról, hogy dr. Becker Vendel egyházmegyei kormánytanácsos, tanitóképez- dei c. főigazgató ur egész élete megtakarított vagyonát a képezde számára alapítványul kötötte le, hogy azzal annak az intézetnek, melynek felvirágoztatására egész lelki erejét .fordította, anyagi bázisát is biztosítsa. Örömmel vettem részt Kisteleken az ott létesített Katholikus Népház felszentelésén, melynek anyagi feltételeit szintén jórészt dr. Krämer Tamás esperes-plébános áldozatkészsége teremtette elő. Amikor a nehéz időben ily alkotások létesülnek s az egyházmegye papjai szerény lehetőségeik dacára ily tiszteletreméltó áldozatkészséget tanúsítanak s amikor ma is akadnak egyházközségek, mint például a kis Klárafalva, mely imaháza létesítésére viszonyai között igazán tekintélyes áldozatot vállalt, s a szegebelvárosi, rókusi és alsóvárosi egyházközségek saját otthont és kulturházat szereztek, vagy amikor Zákányon és Kaszaperen uj lelkészség volt szervezhető a jelenlegi nyomasztó nehézségek dacára is, akkor éreznünk kell, hogy a szellem erősebb mint az anyag s az Isten kegyelme győz minden válságon és e tudattal, a bajok között is felemelt fővel s a nélkülözések között is bizó gazdag reménységgel lépjünk át az uj esztendőbe, melynek munkájához a Megváltó Jézus bőséges ál-