Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1933.
II.
5 750. sz. A főpásztor nagybői ti szózata. II. Krisztusban Szeretett Híveim ! Egyesek és népek a jelen gondjai és szomorúságai közül vigasztalást keresni nagy örömmel fordulnak a múlt felé s örvendetes emlékeiből merítenek enyhítő balzsamot sebzett szivük fájdalmára, lélekemelő hősi elhatározásaikból pedig ihletet, hogy ellenségekkel és akadályokkal szembeszálljanak. A családi emlékek, elmúlt boldogabb idők sikerei a késő utódokat is nemcsak vigasztalással töltik el, de serkentik és bátorítják. A nemzetek megaláztatásukban történelmük emlékeihez zarándokolnak, s ha azok talán romokban hevernek is, az ősi nagyság és gondolat merészsége törpe nemzedékeket is rávezetnek az önmegbecsülés érzetére, még elesetteknek is bátorságot sugallnak s az áldozat lelkét, hős elhatározások lendületét közvetítik. Az egész keresztény világ ily nagy emlékezés hatása alatt áll a jelen esztendőben, amikor megváltásunk tizenkilenc évszázados fordulója virrad reánk és emlékeztet mindarra, ami az emberiség történek e válaszújánál, mint az isteni irgalom magasztos ajándéka s az emberi menekülés vigasztaló lehetősége nekünk adatott. Gondviselésszerü intézkedése dicsőségesen uralkodó XI. Pius pápánknak, hogy a közelgő feketevasárnappal kezdődőleg egyetemes nagy jubileumot hirdet, hogy az egész emberiség mélységes bánatba és tiszteletbe merülve ünnepelje meg százados fordulóját annak az eseménynek, melynél szen- tebbet és áldásosabbat a történelem nem ismer, melyet az előtte való évezredek epedve vártak s belőle az utána következők szüntelen élnek. Jézus Krisztus áldozata, mellyel magát 1900 év előtt a világ váltságául adta, nem csak egy ember hőstette.. Ha csak az volna is, akkor is megérdemelné mindannyiunk csodálatát és rajongó sze- retetét, mert benne a jóság és nagyság oly páratlan fényben ragyog, hogy vele szemben minden más emberi önfeláldozás elhalványul és jelentéktelen erőfeszítésnek bizonyul. Minden nemzetnek voltak hősei s a mi népünk múltjából is messze kimagas- lanak dicső fiai, kik győzelemért vagy példaadósért a reménytelenség küzdelmébe vetették magukat, öntestük bástyájával védve a nemzeti becsületet vagy magukkal rántva a halál mélységébe az ellenséget. Emlékük évszázadoknak szól s nem csak szobrok örökítik meg dicsőségüket, hanem sokkal inkább honfitársaik felejteni nem tudó kegyelete csak úgy mint a békés hódítás azon hőseiét, kik magukról egészen megfeledkezve elsorvadtak az emberi jobblét lehetőségeinek kutatásában, az élet ellenséges erőinek legyűrésében vagy pedig elnyomott nemzetek jogának önfeláldozó védelmében. Mind hősök ők, mind dicső férfiak, és századok múltán is iskolákban és emlékcsarnokokban mint az emberi nem büszkeségei fognak ragyogni. Az Ur Jézus áldozata mégis egészen más mint az emberiség e kiválóságainak minden tiszteletet parancsoló hősiessége és sikere. Ezek emberi akadályokon győzedelmeskedtek s a történelem számára arattak sikereket; az Ur Jézus azonban nem egy népet, nem egy korszakot, nem egy művelődési kört szabadított meg Önmaga feláldozása által, hanem abban a szörnyű küzdelemben, mely azóta dúl a földön, hogy rajta szabad ember jár s ebben a gyűlölet diadalmaskodni kíván a szeretet fölött, mely alkotta és magához vonja mig a gyűlölet pokoli indulata a maga templomát kívánja berendezni lelkében: a megváltó szeretet döntő és többé kétségbe nem vonható győzelmét aratta, nem csak az élet, hanem az örökkévalóság számára. Építsétek magatokban jósággal és szeretettel az Isten templomát, ez a Teremtő útlevele a földi vándor kezében. Ne engedelmeskedjetek, rontsatok és sülyed- jetek, ez a szeretet törvényét tagadó ördögi gyűlölet szüntelen csábítása és lazító szava a törékeny és megalkuvásra, elbizakodottságra és önimádásra egy
