Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1933.

I.

227. sz. Aiapitó leve­lek illetéke. értékekben, fogyatékos földi javakban, s ezek után való hajszával állandósítják az izgalmat, nyugtalanságot és elégedet­lenséget. Legyünk szentül meggyőződve arról, hogy ha híveink lelkében felébreszt­jük a szegénységben is biztosítható lelki gazdagságot, ha megtanítjuk őket nélkü­lözések közt is a reménységet ápolni, s főleg ha rávezetjük őket az Istenhez való tartozásunk révén az egymással szem­ben gyakorolható szeretet és jóság mű­vészetére, akkor sokkal több áldást ter­jesztünk és sokkal nagyobb megelégedést biztosítunk, mintha mesés kincseket árasz­tanánk reájuk és eddig nem látott anyagi jómódot terjesztenénk el közöttük. Fáradozzunk tehát szünet nélkül ennek az áldott szellemnek megvalósításán, ok­tassunk, buzdítsunk és világosítsuk fel a gondjainkra bízott lelkeket, hogy az Ur utjain járva remélhetik csak boldog­ságukat, és akkor a mi lelkipásztori te­vékenységünk újból megelégedésnek lesz forrása és mindannyiunknak mérhetetlen öröme, mely égi ajándékot velem tanú­sított sok figyelmük és hűségük viszon­zásaként atyai szeretettel kívánok ösz­szes Testvéreimnek. * A joggyakorlat az alapitványozást aján­dékozási jogügyletnek tekinti. Ebből ki­folyólag az alapítólevelek okirati illetéke 2 P. helyett az 5100 1931. M. E. számú rendelet 3. és 4. §§-ai alapján a követ­kező : Az első példányé 4 pengő, minden további példányé 1—1 pengő. Ha az alapítólevél több iv terjedelmű, akkor az első példány első ive 4 pengő, az első példánynak többi ive, valamint a má­sodik és többi példányok minden ive 1—1 pengő illeték alá esik. Ez az iven- kinti illeték azonban nem lehet nagyobb az első példány első ivére járó illetéknél. Az itt jelzett okirati illetéken kívül az alapítványok után még vagyonátruhá­zási illeték is fizetendő, hacsak az ala­pítvány céljánál fogva nem illetékmentes. Az ajándékozási vagyonátruházási illeték jelenleg ingó után 12%. ingatlan után 14'4°/0. A vagyonátruházási illeték ki­szabása végett a jóváhagyást követő 15 nap alatt az alapítólevél minden pél­dánya bemutatandó az illetékes adó­hivatalnak. Az alapítólevél egyes példá­nyaira rávezetendő, hányadik példány. * Egyes pénzügyi hatóságok, illetve adó­hivatalok az egyházi javadalmasok illet­ményeit képező ingatlanok után községi pótadót vetettek ki, vagy pedig községi pótadóval közvetlenül a javadalom tár­gyát képező ingatlanokat terhelték meg. Mindkét álláspont téves, ami a kir. Pénz­ügyminisztériumnak 1932. évi szeptember hó 30-án kelt 134.848 1932. Vll. sz. ren­deletéből kitűnik. A rendelet szószerint a következőket tartalmazza: „A földadóról szóló 1927. évi 100. P. M. számú hivatalos össze­állítás 6. §-ában foglalt rendelkezés ér­telmében a földadó a földbirtokot köz­vetlenül terheli s annak tényleges birto­kosa által fizetendő. Tényleges birtokosnak a tulajdonost, ilietőleg haszonélvezet ese­tében a haszonélvezőt kell tekinteni. Ezen törvényes rendelkezésnek megfelelően állapította meg a földbirtok tényleges bir­tokosának földadó fizetési kötelezettségét, a jelenleg érvényben levő törvényes ren­delkezés előtt hatályban volt 1865. évi VII. t.-c. 7. §-a, továbbá az 1925. évi 100. P. M. számú hivatalos összeállítás 6. §-a is. A most hivatkozott törvényes rendelkezések értelmében tehát a ha­szonélvezett földek után a földadót min­denkor a haszonélvező javadalmasra kell kivetni. Ez alapon tehát az egyházi és más javadalmasok által fizetés fejében ha­szonélvezett földek után fizetendő föld­adónak, úgyszintén a vonatkozó törvényes rendelkezések értelmében a földadó után kivetendő egyéb adóknak is, mindenkor a javadalmas az alanya, ha csak az utóbbi adók fizetése alól, kifejezett tör­vényes rendelkezés, a javadalmast nem mentesiti. A községekről szóló 1886. évi XXII. t.-c. 138. §-a akként rendelkezik, hogy a községi pótadó alól a lelkészek men­tesek azon javadalmakra nézve, ame­lyeket az illető egyházközségben viselt lelkészi hivataluk után élveznek. A most hivatkozott törvényes rendel­kezések egybevetéséből nyilvánvalóan következik, hogy az egyházi javadalma­sok által haszonélvezett földek után az egyházi javadalmasok terhére csakis a földadó vethető ki, a földadó után járó községi pótadó — kifejezett törvényes rendelkezés értelmében — egyházi java­dalmas terhére nem állapítható meg. 226. sz. Javadalma­sok men­tessége községi pót­adók alól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom