Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1932.

I.

2

emberek elismeréséért, hanem Krisztus szellemén nevelkedett lelkünk szent igényeiért s isteni Üdvözítőnk szeretetéért és örök-jutalmáért gyakoroljuk.

A szegénygondozásnak azonban nemcsak alamizsnaosztás a módja, hanem még sokkal inkább a lelki ellenállóképesség és kölcsönös támogatás kézségének az ápolása. Az anyagi eszközök elégtelensége dacára is sok jót lehet és kell is művelni az isteni Gondviselés tudatának fölkeltésével, mely bajban és nélkülözésben a legnagyobb erőforrás. Nagy kérdés, ki nyújt nagyobb segítséget, az-e, aki alamizsnájával egy-két napi szűkös megélhetést biztosit, vagy pedig az, aki a lelki erőt támogatja, a szerencsétleneket a kétségbeeséstől óvja s az elkeseredés meggondolatlan kitöréseitől az egyéni és családi békét ép úgy mint a közrendet mentesiti. A lelki- pásztor szent kötelessége lesz minden jótékonyságot úgy gyakorolni, hogy amellett az ember felsőbb kötelességeinek tudatát is szüntelen ápolja s főleg ebben a nehéz és veszedelmekkel teli korban ráeszméltet mindenkit, hogy „nemcsak kenyérből él az ember, hanem minden igéből, mely az Isten szájából jön“ s hogy a szeretettel adott kenyér és Isten igéje együtt biztosítják a békét ép úgy, mint a bajból való menekülést.

Emellett a magasztos lelki szempont mellett pedig folyton legyen gondunk arra, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel törekedjünk a segítségnek azt a módját biztosítani, mely az emberhez legméltóbb, tudniillik munkaalkalmat. A gazdasági válság legveszedelmesebb következménye, hogy az emberek ijedségükben oly feladatok végzésétől is tartózkodnak, melyeket a mindennapi élet megkövetel s melyek kielégítése nélkül sem az emberhez méltó életszintet fenntartani, sem a gazdasági élet folytonosságát biztosítani nem lehet, s ezzel a válságot még inkább elmélyítik s valósággal katasztrófát idéznek föl. Ezzel a pánik-hangulattal szemben a lelkipásztor komoly kötelessége felvilágosítással szolgálni, hogy az oktalan és túlzott takarékosság többet árt mint használ s ha a hirtelen reánkszakadt kereseti és értékesítési válság fokozott óvatosságra int is, mégis a lehetséghez képest dolgoztatni és keresethez juttatni minél

több embert nemcsak gazdasági érdek, hanem a legnemesebb és emberhez legméltóbb jótékonykodás. E célból fel kell világosítani mindenek előtt az egyházközségek — de lehetőségeinkhez képest a magánosok, valamint politikai községek — vezetőségeit is, hogy bár szoros kötelességünk tartózkodni e nehéz időben haszontalan vagy fedezetlen kiadásoktól, mégis azokat a munkálatokat eszközöltetni, melyekre különös megterhelés nélkül fedezet jut, nemcsak hazafias kötelesség, hanem vallásos meggyőződésünknek is legkomolyabb parancsa. Senkisem gondolhat ma uj terheket jelentő alkotásokra, de az esedékes tatarozásokat és javításokat elvégeztetni templomon és iskolán, vagy pedig a rendelkezésre álló kereteken belül a szükséges beszerzéseket eszközölni, ma nagyobb erény, mint megtakarításokat eszközölni s a jövő számára félrerakni, mig közben a mai nemzedék megélhetésének feltételeit kockáztatjuk.

Egyáltalán gondunk legyen arra, hogy mint akik a legmagasztosabb életelveket képviseljük, azok örök érvényességének tudatával egy keresztény szent optimizmusnak is legyünk hirdetői. S amikor körülöttünk sokan, akik arra volnának hivatva, hogy a rendelkezésükre álló gazdag eszközök és lehetőségek felhasználásával népünk önbizalmát visszaadják, tehetetlen és bátortalan lemondásnak válnak terjesztőivé, mi szellemi kincseink és örök igazságaink felmutatásával és osztogatásával derült és bizó lélekkel legyünk előkészítői egy szebb jövőnek, mely nem anyagi javakban, hanem lélekben születik azzal az áldott reménnyel, hogy a kegyelem erejében nemcsak az örök élet reményeit biztosítja, hanem az anyagot is megszenteli s ezzel a földi életet is szebbé, méltányosabbá és több megelégedés forrásává változtatja.

Hogy ebben a szellemben működve az ujesztendőben is a reájuk bízott szent érdekek hü sáfárai legyenek Krisztusban szeretett papjaim, ezért szállt ég felé a szent ünnepek alatt s az újév hajnalán imádságom, s e hittel viszonzom ünnepi és újévi üdvözletüket s kérem számukra mindazt a kegyelmet, mely e szent óhajtást valóra válthatja.

*