Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1932.
VI.
26 930. sz. Egyház- községi építkezési kölcsönök. Doctoris Ecclesiae titulus eodem recur- rente anno, duobus tribueretur Viris pietate erga Beátám Mariam claris, Sanctis nempe Roberto Bellarmino, et Alberto Magnó, cuius Episcopi cultus ad universam extensus est Ecclesiam. Qua de re Sanctitas Sua, referente infrascripto Cardinale Sacrae Rituum Congregationis Praefecto, supra relata officia propria et Missas approbavit, illaque ab universa Ecclesia adhibenda esse decrevit in res- pectivis festis, videlicet: die 11. Octobris in festő Maternitatis Beatae Máriáé Vir- ginis, sub ritu duplici secundae classis; 13. Maii, in festő Sancti Roberti Bellar- mini, Confessoris Pontificis et Ecclesiae Doctoris, sub ritu duplici minori; die 15. Novembris, in festő Sancti Adalberti Magni, Confessoris Pontificis et Ecclesiae Doctoris, sub ritu duplici minori. Man- davit insuper Sanctitas Sua, ut, praefatis festis in Kalendario relatis, festum tamen Sanctae Gertrudis Virginis e die 15. in sequentem diem 16. Novembris perpetuo adsignaretur. Contrarris non obstantibus quibuscumque. Die 6. Januarii 1932. C. Card. Laurenti, Praefectus. A. Carinci, Secretarius. * Ismételten nyomatékosan figyelmeztettem az egyházközségek vezetőit arra, hogy anyagi ügyeikben, főképpen kölcsönök felvételénél a legnagyobb körültekintéssel járjanak el. Erre vonatkozólag a VKM. is folyó évi április 6-án 527 1932. I. ü. o. sz. megkeresésében a következőket Írja: „Utóbbi időkben egyházközségi építkezések alkalmával több oly sajnálatos eset fordult elő, mely alkalmas arra, hogy az egyházközségi intézményre s ezen keresztül magára az Egyházra árnyékot vessen. Egyes egyházközségek u. i. kellő anyagi fedezet nélkül kockázatos kölcsönügyletek, vérmes pénzügyi tervezetek alapján nagyon sokszor az egyházi hatóságok előzetes engedélye nélkül oly templomi, plébániai, iskolai, kulturházi vagy egyéb építkezéseket, tatarozásokat rendeltek el, melyeknek költségeit viselni nem tudták. Az építési vállalkozók bízva az egyház- község egyházi jellegében, az egyház- község vezetőinek papi mivoltában, saját pénzükből előlegezték az építési költségeket, sokszor súlyos feltételű kölcsönöket vettek fel e célból, s mikor az építkezés befejeztekor a költségek megtérítését kérték, az egyházközségek fizetésképtelenséget jelentettek be és sokszor a legcsekélyebb készséget sem árulták el az igy származott adósságok rendezésére, miáltal az építési vállalkozókat a legsúlyosabb pénzügyi válságba, sőt anyagi tönk szélére taszították. Az ilyen jóhiszeműségükben csalódott, kárvallott vállalkozók először az egyházi hatóságokhoz fordulnak igazságos követeléseik kielégítéséért. Az egyházi hatóságok, melyek sokszor engedélyt sem adtak ilyen építkezésre, vagy ha az engedélyt megadták és az építkezési szerződést jóváhagyták is, ezzel még garanciát nem vállaltak, természetszerűleg anyagilag felelősségre nem vonhatók. A vállalkozók e hiábavaló kísérlet után a vezetésem alatt álló minisztériumhoz fordultak jogorvoslásért. Az egyházközségek azonban minden anyagi ügy intézésében a kormányható- ságilag jóváhagyott egyházközségi szabályzatok szerint (Budapesti Szabályzat 39. §. Országos Szabályzat 48., 56. §) anyagilag felelősek minden kárért, amit határozatukkal okoztak s éppen ezért a fönti szabályok előírják, hogy minden anyagi ügyben hozott határozatnál a mellette és ellene szólók nevei a jegyzőkönyvbe bejegyeztessenek. Minthogy ily kellő fedezet és óvatosság nélkül elrendelt s meg nem fizetett épitkezésekből kifolyólag nemcsak nagy anyagi kór származik a jóhiszemű építési vállalkozókra, hanem nagy erkölcsi kár az egyházközségi intézményre s magára az Egyházra is, van szerencsém tisztelettel felkérni, méltóztassék azokat az egyházközségeket, amelyek ilyen építkezések költségeivel a vállalkozóknak tartoznak, nyomatékosan utasítani, hogy adósságaikat akár az egyházközségi adók lekötésével, akár adománygyűjtéssel, akár kölcsönfelvételével, akár egyéb alkalmas módon rendezzék.“ Midőn a miniszteri megkeresésnek megfelelően újra figyelmeztetem az érdekelteket, hogy az egyházközségekre súlyosodé anyagi nehézségek eloszlatását elsőrendű kötelességüknek tartsák és felelősségük tudatában eszerint eljárni törekedjenek, egyben az egyházközségek
