Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1932.
IV.
18 bán a család vallási egysége érdekében nem csupán az esetben szükséges és indokolt, ha a házasságkötéskor vegyes- vallásu szülők egyike később arra a vallásra tér át, amelyhez a másik házastárs a házasság megkötésekor tartozott, hanem épen úgy szükséges és indokolt akkor is, ha a különböző bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetekhez tartozó szülők harmadik közös bevett vagy törvényesen elismert vallásra térnek át, vagy ha ugyanazon bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez tartozó szülők más közös bevett vagy törvényesen elismert vallásra térnek át. Habár az 1894: XXXII. t.-c. említett rendelkezésének a törvény 1. és 2. §-ával való összefüggésből meg lehet állapítani, hogy a törvény rendelkezése csupán a házasságkötéskor vegyesvallásu szülők házasságának egyvallásuvá válását tartotta szem előtt, mégis az 1894: XXX11. t.-c. 4. §-ának rendelkezéseit a joghasonlatosság elve alapján alkalmazandónak találtam a fentemlitett két esetre is. Annak következtében ugyanis, hogy az 1868: Lili. t.-c. 14. §-a értelmében a 7 éven aluli gyermekek nemük szerint minden esetben követik a más vallásra áttért szülőt, teljesen indokolatlan visszásságok állanának elő, ha az 1894: XXXII. t.-c. 4. §-ának 3. bekezdésében a 7 éven felüli, de 18 éven aluli gyermekekre vonatkozólag foglalt rendelkezés, ellentétben a törvény által alapul elfogadott azzal az elvvel, hogy a közösvallásu szülők gyermekeit a szülők vallásában kell nevelni, nem alkalmaztatnék az említett két esetre is, amelyben pedig éppen olyan indokolt, hogy megadassák a lehetőség a család vallási egységének helyreállítására, illetőleg létrehozására, mint akkor, ha a házasságkötéskor vegyesvallásu szülők házassága válik egyvallásuvá. Minthogy e szerint nem forog fenn olyan ok, amelynél fogva az alsó- foku véghatározatokat az 1929: XXX. t.-c. 50. §-a alapján megsemmisíthetném: a felülvizsgálati kérelmet ell kellett utasítanom. Megjegyzem, hogy a fent közölt okoknál fogva a 7 és 18 év között levő gyermekek vallásváltoztatásába a gyámhatóság ugyan beleegyezhetik abban az esetben is, ha a gyermekek a házasságkötéskor vegyesvallásu szülők harmadik közös vallására, vagy a házasságkötéskor közösvallásu szülők újabb közös vallására kívánnak áttérni, ez az álláspont nem jelenti vallásügyi törvé- vényeink hasonlóan sarkalatos másik elvének, nevezetesen annak az elvnek a sérelmét, hogy a gyermek megkezdett vallásos nevelése a 7. életév betöltése után lehetőleg ne zavartassék ; mert a gyámhatóságnak minden ilyen esetben módjában áll, sőt kötelessége is behatóan mérlegelni az eset körülményeit, s a beleegyezést meg kell tagadni azokban az esetekben, amelyekben a vallásvál- tozás a gyermek lelkületére, valláserkölcsi felfogására káros hatással lehetne. Az adott esetben ez a veszély nem forog fenn, sőt éppen az eset körülményei teszik indokolttá fentebb kifejtett elvi álláspont alkalmazását. A tárgyalási iratokat határozatom másolatával együtt közvetlenül az árvaszéknek küldtem meg. Budapest, 1931. évi augusztus hó 29-én. Keresztes-Fischer s. k. Másolat hiteléül: (olvashatatlan aláírás) h. kiadó.“ * A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák f. évi február hó 12-én kelt 78.257 932. Vili. c. ü. o. sz. intéz- vényét az érdekelteknek tudomásvétel céljából ezennel közzé teszem: „Ismételten fordult elő, hogy a hitfelekezeti népiskolák fenntartási költségeire az iskolafenntartó politikai község költségvetésébe beállított összegeket az úgynevezett miniszterközi bizottságok egészen vagy részben törölték, minek következtében a hitfelekezeti iskolák nehéz helyzetbe jutottak, sőt fenntartásuk helyen- kint lehetetlenné vált. Ez ügyben átirattal fordultam a belügy- és pénzügyminiszter urakhoz s a m. kir. belügyminiszter ur a folyó évi január hó 11-én 96.598/1931. V. sz. a. ez ügyben kelt és hozzám intézett átiratában a következőket közölte velem : A hitfelekezeti iskolai hatóságok rendszerint nem nyújtják be az általuk ösz- szeállitott iskolai költségvetést a községi képviselőtestületnek, hanem egyszerűen közlik a községgel azt az összeget, amely a politikai községet iskolafenntartás címén de jure vagy de facto terheli és kérik ennek az összegnek a községi költségvetésbe való beállítását. A község tehát egyáltalán nincs abban a hely481. sz. Pol. községek által segélyezett hitv. jellegű iskolák költségvetése és zárszámadása közs. vezetőségnek bemutatandó.
