Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1932.
III.
14 lata uralkodik. Mi a magyarázata annak, hogy sokan a legszegényebbek közül készségesebben sietnek hasonló nyomorban sínylődő embertársaik megsegítésére, mint a földi szerencse kedvencei, ha nem az, hogy az előbbiek Isten sugallatát meghallják, mig az utóbbiaknak az csak „zengő érc és pengő cimbalom“, amelyet egy pillanatig élveznek, de annak komoly következtetéseit helytállásra és segítésre le nem vonják, mivel nekik Isten és az Ő szent Üdvözítője csak régi emlék, érdekes kép, de nem az élet gyökere és koronája, minden emberi törekvés és erkölcsi nagyság magyarázata és pecsétje? Ahonnan Istent száműzték, ott az 0 helyét az önimádás és önzés foglalja el, mert „Szeretet az Isten és aki a szere- tetben marad Istenben marad és az Isten őbenne“,1) mig a mindennapi élet ezer tapasztalata s a történelem csalhatatlan ítélete meggyőz róla, hogy ahol az emberek elfordultak az egy igaz Istentől, elvesztegették mindazon nagy lelki értékeket is, melyek az Ő lényéből áradnak s válnak az emberi élet legnagyobb dicsőségévé és egyedül méltó örömévé. Ne csodálkozzunk azon Krisztusban Szeretett Híveim, hogy amily mértékben fogy az istenfélelem, ugyanabban az arányban gyarapodik a földön az irigység és gyűlölet szelleme. Az emberek vagy Istenüket keresik vagy önmaguknak hízelegnek s az Istennek tartozó áldozat helyett a maguk szenvedélyeit elégítik ki. Akik Isten országát üldözik földi paradicsomot ígérnek, de ebben az Ígért földi boldogságban minden egyes alkalommal azt látjuk, hogy megértés és testvéri szeretet helyett mindenek egymásra törnek és egymás vesztét készítik elő. Volt-e valaha oly kegyetlen zsarnokság és gyűlöletes uralom, mint amely abban a vöröspokolban garázdálkodik, ahonnan az Istent teljesen száműzték s az emberi szenvedélyeket korlátlanul fölszabadították? Ahol azt ígérik, hogy a papok tanítása helyett s az Isten kigunyolt törvényeinek pótlására a felsőbb szempontoktól független ember boldogságát fogják meghonosítani, ott azt látjuk — a szerencsétlen bolsevista Oroszországban — hogy minden emberi kötelék 0 i. Ján. IV. 16. meglazul, az egymással szemben tartozó tisztelet és méltányosság elsorvad, s az emberek nem testvérekként élnek egymás mellett, mint ahogy Krisztus rendelte, hanem mindenki mindenkinek ellensége, mint ahogy az ördög kívánjaV A legszentebb emberi kötelékek felbomlanak, a család szétzüllik, barátok és embertársak ádáz gyűlölettel támadnak egymásra, ahol az Isten lelke nem uralkodik. Az Istentől elfordult nemzedék üldözi és pusztítja mindazon intézményeket, amelyek Isten szeretetének jegyében törekszenek Isten fiaihoz méltó földi életet közénk varázsolni. A templomokat nem azért rombolják le és gyújtják fel, mert azok bárkinek ártalmára lettek volna, hanem csak azért, mivel a lelkűkben meghasonlott s gyűlölettel táplálkozó emberek irigylik azt a boldogságot, melyet „a jámbor lélek Isten közelében és az 0 szent hajlékában élvez. Krisztus leghívebb szolgáit nem azért üldözik az ő ellenségeik mivel talán rosszra tanították volna az embereket, hanem azért, mivel a bűn természetéhez tartozik, hogy nem tűri közelében az erényt s ellenséget lát mindenkiben, aki nála jobb és megelégedettebb. A jezsuiták az egész világon s igy Spanyolországban is végtelen sok jót müveitek, embertársaik lelki épülésén fáradhatatlanul tevékenykedtek, maguk számára semmit sem igényeltek csak azt az örömet, hogy a lelkeket jó útra terelhetik: s mégis a felforgató forradalmárok hajlékaikból kiűzték s száműzetésbe küldték őket és elfelejtették minden nagy érdemüket, önzetlen áldozatkészségüket, sok százezer ember ingyenes nevelése körül kifejtett buzgalmukat csak azért, mivel a rendet, engedelmességet, tiszta erkölcsöt szolgálták és keresték, ellenségeik pedig a gyűlölet uralmát áhitván, Isten leghívebb bajnokait s az emberszeretet legoda- adóbb szolgáit nem tűrhették. S ha azt látjuk, hogy a magukat müveiteknek nevező népek ezeket az igazságtalan és gyűlöletes intézkedéseket egykedvűen tűrik, a lelkűnkön uralkodó igazságérzet és őszinte emberszeretet parancsolja nekünk, hogy a gyűlölet tobzódásával szemben hangosan tiltakozzunk s Istent kérjük, hogy a széthúzás és rontás szelleme helyett újból a testvéri megértés legyen úrrá mindenütt s adja vissza
