Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1931.
III.
14 1180. sz. Az egyházi és iskolai ■kiadások fedezésének biztosítása a községi költségvetésben. A napjainkban kétszeresen fontos szociális akciót az egyházmegye T. Papságának szerető gondjaiba ajánlom. Hogy azonban az akció ne nélkülözze az egyház jótékony felügyeletét és nevelő munkáját, a gyermeknyaraltatást a budapesti egyházközségekkel karöltve bonyolítsuk le. Forduljunk azért úgy a fővárosi gyermekek vidéki, mint a vidéki gyermekeknek fővárosi nyaraltatása ügyében a budapesti érseki helynök úrhoz, aki a közvetítést szívesen vállalja. * Ismert dolog, hogy a községi költség- vetések a legszigorúbb elbírálás alá vétetnek s amennyiben az azoknak a fedezésére szükséges pótadó az 50%-ot felülhaladja, a felügyeleti hatóságok az egyházi és iskolai kiadásokat csak az esetben hagyják bent a költségvetésekben, ha beigazoltatik, hogy ezeknek a kiadásoknak a viselésére a Canonica Visitatio, vagy a felkutatható legrégibb községi költségvetésekkel és számadásokkal bizonyított régi joggyakorlat, vagy kötelező okiratok, törvényhatóságilag is jóváhagyott képviselőtestületi határozatok, szerződések, egyezségek, avagy Ja- vadalmi jegyzőkönyvek stb. , alapján a politikai község kötelezett. Éppen ezért ahol erre szükség van, az érdekelt egyházközségek vezetői ezeket a bizonyítékokat mielőbb gyűjtsék egybe s azokat bemutatása mellett hivatalos beadványban kérjék a vármegyei alispáni hivataltól a politikai községi költségvetésbe felvett egyházi és iskolai jellegű tételek jóváhagyását. Kedvezőtlen döntés esetén pedig, a törvényes fellebbezési határidőn belül, jogorvoslatért a m. kir. belügyminisztériumhoz forduljanak. Eljárásukról a Tdő Plébános urak minden esetben tegyenek jelentést egyházmegyei hivatalomhoz s másolatban mutassák be az említett hatóságokhoz intézett beadványaikat és azoknak mellékleteit. Ebben a kérdésben tudnunk kell, hogy az 1924: IV. te. alapján kiadott s a kis- és nagyközségek háztartásáról szóló 177.200/1924. B. M. sz. körrendelet értelmében a községi költségvetések I. fokon való elbírálása és a községi pótadónak 50%*ig való engedélyezése a vármegyei alispánok hatáskörébe, II. fokon pedig — jogorvoslat esetén és abban az esetben, ha a községi pótadó az 50%-ot meghaladja, — a belügyminiszter hatáskörébe tartozik, aki a pénzügyminiszterrel egyetértőleg jár el. A belügyminisztériumnak álláspontja ezekre a községi terhekre nézve az, hogy az egyházi és iskolai terheket újabb törvényhozási intézkedésig az eddigi gyakorlatnak megfelelően a községi pénztárak fogják viselni, amiknek fedezetéről a községeknek költségvetéseikben kell gondoskodniok (B. M. 1930. dec. 6-án kelt 57.143—1930. V. sz. intézvény.) * A m. kir pénzügyminiszter ur 89.182 1927. VII. I. sz. számú körrendeletében szabályozta az egyházközségi és a felekezeti iskolai adók kivetésének módját és kulcsát. A körrendelet lényege az volt, hogy az egyházközségi és felekezeti iskolai adók csak az állami törzsadók után vethetők ki. Adott esetből kifolyólag a m. kir. pénzügyminiszter ur 157.574 930. sz. határozatában magyarázza fent hivatkozott körrendeletét és különbséget tesz az egyházközségi és iskolai adók között. A felekezeti iskolai adóra az 1868: XXXVIII. t.-c.re való hivatkozással fenntartja korábbi álláspontját, t. i., hogy a felekezeti iskolai adók kivetésének alapját csak az állami törzsadók, tehát föld, ház és az 5°/o-al kivetett általános kereseti adók képezhetik. Mégis megengedi, hogy ideiglenes adómentes házak után számított eszményi házadó alapján százalékos felekezeti iskolai adóval meg- róvassék az ideiglenes adómentességet élvező fél. Semmi körülmények között sem képezheti azonban a felekezeti is- kolaádó alapját a jövedelemadó. Az egyházközségi adóra nézve azonban megengedi a pénzügyminiszter ur a kivetés azon módját, hogy az egyház- községi adók alapját ne az állami törzsadók, hanem a jövedelemadó alapja képezze, amint a kivetésnek ezen módját némely egyházközség ma is gyakorolja. A tapasztalatok alapján megállapítja a pénzügyminiszter ur, hogy bár ezen rendelkezés az egyházközségi adóknál nem kifogásolható, de gyakorlatilag egyáltalán nem járt olyan eredménnyel, amely ezen adóztatási módot és az adókivetést ajánlatossá tenné. Miután a két adóztatási mód (törzsadók és jövedelem- adó után kivetés) összevegyítését törvé1181. sz. Egyházközségi adók kivetési módjáról pénzügyminiszteri rendelet. |
