Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1931.
I.
1 1. sz. Főpásztor újévi szózata papságához. Az 1930-ik évvel lezárul egyházmegyénk történetének egy viharokkal és megpróbáltatásokkal teli szakasza s az ujesztendő uj korszak kezdetét jelenti számunkra. Nemcsak arra gondolok, hogy az egyházmegye életének kilenc századát zártuk le. Ez szintén nevezetes esemény és komoly megfontolásokra ad alkalmat. Törekedtünk is a nagy múlt emlékeinek megfelelően megülni e jubileumot, miután a templomépitő nagylelkű polgármester és buzgó szegedbelvárosi plébános, valamint a katholikus nagygyűlést fáradhatatlan buzgalommal rendező bizottság Dr. Muntyán István egyhk. elnökkel és P. Bús jézustársasági atyával élén megfelelő díszes keretet biztosítottak azon alkotások számára, melyeket az egyházmegye újjáépítésében oroszlánrészt kérő Gr. Klebelsberg Kunó kultuszminiszterünkkel megalkotni sikerült, s a fényes ünnepségek sora, melyek nemcsak a magunk örömét juttatták kifejezésre, hanem az egész ország figyelmét oda irányították a Csanádi egyházmegye jelenlegi székhelyére, ország-világ előtt manifesztálták hűségűnket a múlttal szemben s hálánkat elődeink buzgalma, hitterjesztő és építő áldozatkészségével szemben. S amikor most az ünnepek után visszaemlékezünk az elmúlt napok minden fényére és örömére s hálatelt szívvel borulunk le az isteni Gondviselés előtt, melynek kegyelmének köszönhető első sorban „quia non sumus con- sumpti' sőt az uj élet biztató jeleinek és eszközeinek birtokában fonhatjuk tovább a történelem fonalát, s kegyelettel gondolunk mindazokra, kiknek közreműködése tette lehetővé egyházmegyénk rombadölt intézményeinek újraépítését: szent fogadást teszünk, hogy a múltat feledni sohasem fogjuk, szent és vértanú elődök nyomába lépve méltók kívánunk lenni ahoz a lelki nagysághoz, mellyel ők e földet ékesítették s ‘Pannóniának szintén virágos kertjévé avatták. De ez a kegyelet a múltnak szól. A jelen fájdalmas valósága az, hogy az egyházmegye 900 éves jubileumával egybeesik a világesemények által kikény- szeritett felosztása is Szent Gellért örökségének. Tudjuk, hogy az Apostoli Szentszék elkerülhetetlen kényszer hatása alatt intézkedett úgy, hogy a jelenlegi országhatárokon túllévő része az egyházmegyének külön választassék s uj egyházmegyei kormányzat alá helyeztessék. A Szentatya rendelkezését köny- nyekkel szemünkben, de engedelmes fiúi készséggel szivünkben fogadtuk s tőlünk elvált testvéreinktől áldást rebegve búcsúztunk imádkozva, hogy a történelem által számukra készített nehéz helyzetnek megfelelő nagy lélekkel ajándékozza meg őket az Ur. De ugyanezért a nagy lélekért ugyancsak nehéz történelmi, társadalmi és gazdasági viszonyok között imádkozunk az uj esztendő küszöbén az immár jogilag.is megcsonkult s ebben a helyzetben uj érvényesülést s lelki sikereket kereső egyházmegye régi hűséggel dolgozó szolgái. Nem üres szimbólum az, hogy az uj alakulás első alkotása a szeminárium, melyben az ifjú levita sereg buzgó nevelők vezetése alatt az eddiginél is fokozottabb lelkesedéssel és szorgalommal készül szent hivatására. Mert értsük meg, hogy úgy a csonkaság mint a szegénység mint pedig a társadalmi és politikai bajok veszedelmeivel és kockázataival csakis hatalmasan megduzzadt papi buzgalommal és áldozatkészséggel lehet megbirkózni. Amint az egész ország jobb sorsát nem üres szónoklatok és önmagát emésztő elkeseredés, hanem szívós kitartással, önfegyelemmel és lemondással vállalt munka és áldozat- készség fordítja csak jobbra, úgy a mi szebb jövőnket is nem ábrándozás és másoktól várt segítség, hanem csak a zord idő igényeihez mért felfokozott papi buzgalom, apostolkodás és mindeneken segíteni kívánó áldozatkészség biztosítja. Minden nemzeti szociális és kulturális munka legbiztosabb alapja a hivő buzgalom, s ezért minden irányú papi mun-
