Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1930.
VI.
30 2122. sz. Egyházi alkalmazottak az OTI-nél biztosításra kötelezve nincsenek. napján minden templomban ünnepi isten- tisztelet (missa votiva) tartassák, annak végén hazánk sorsának jobbraforduló- sáért imádság mondassék s ez isten- tiszteletre a hatóság és a hívek a legközelebbi vasárnapon kellő formában meghivassanak. * Vonatkozással az egyházi alkalmazottak betegségi és baleseti biztosítása tárgyában közölt körlevéli utasításra (Köri. 1928. VIII. 2908. sz.), szükségesnek tartom közölni a népjóléti miniszter urnák egy konkrét eset kapcsán 82,927/1930. III. a. szám alatt megadott válaszát. A népjóléti miniszter urat ugyanis az egyik magyar egyházhatóság megkereste az iránt, hogy az egyházi alkalmazottak csakugyan kötelesek-e biztosításra az OTI-nél. A miniszter ur az említett szám alatt a következő választ adta: „Fenti ügyben hozzám intézett beadványa, valamint a felhívott Országos Társadalombiztosító Intézet vonatkozó jelentése alapján a szóban forgó kérdést vizsgálat tárgyává tettem s annak eredményéhez képest szives tudomásul az alábbiakat közlöm. A betegségi és a baleseti kötelező biztosításról szól 1927: XXI. törvénycikk 1. §-ának 16. pontjában és az 55. §-ának első bekezdésében valamint az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítás tárgyában rendelkező 1928: XL. törvénycikk 1. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezések a törvényesen bevett és a törvényesen elismeri vallásfelekezetekkel kapcsolatban csak az ezek által fenntartott vagy kezelt intézmények, intézetek, vállalatok és üzemek biztosítási kötelezettségét állapítják meg. Ellenben minden feltétel mellőzésénél kizárták a biztosítás köréből a törvényesen bevett és a törvényesen elismert vallásfelekezetek hivatalait a képviselőház munkaügyi, igazságügyi és pénzügyi bizottságának az első helyen hivatkozott törvény miniszteri javaslatához fűzött együttes jelentésének az 1. §-ra vonatkozó indokolásából kitűnő abból az okból, mert a törvény- javaslat első benyújtása óta eltelt idő alatt az egyes vallásfelekezetek hivatott képviselői részéről nem nyilvánult meg a kellő készség arra, hogy a kötelező biztosításnak hivatalokra való kiterjesztését szívesen fogadják. Minthogy tehát a betegségi és a baleseti, valamint az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítási kötelezettség a törvényesen bevett és a törvényesen elismert vallásfelekezetek hivatalaira nem terjed ki, az ezekben foglalkoztatott munkavállalók biztosítási kötelezettségét sem lehet megállapítani, mert az 1927. XXI. törvénycikk 3. és 56. §-ának első bekezdésében valamint az 1928:XL. törvénycikk 3. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében betegség és baleset valamint öregség és rokkantság esetére való biztosításra csak azok a munkavállalók kötelezettek, akik a fentebb hivatkozott törvényszakaszok értelmében biztosítási kötelezettség aló eső vállalat, üzem, hivatal vagy foglalkozás körében teljesítenek munkabér fejében szolgálatot. Mindezekre való tekintettel és figyelemmel arra is, hogy a szóbanforgó hitfelekezeti alkalmazottak kétségtelenül egyházi hivatali alkalmazottaknak tekintendők, — nyilvánvaló, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet X ... Y ... kirendeltsége helyesen és törvényszerűen járt el akkor, amidőn a tévedésből biztosítósra elfogadott szóbanforgó munkavállalókat tévedésének felismerésekor a biztosított tagok sorából törölte.“ Miután a népjóléti miniszter ur most közölt döntése a helyzetet tisztázta, a 2908 1929. számú körrendeletemet hatályon kívül helyezem azzal, hogy a biztosított egyházi alkalmazottak törlésbe vétele, valamint a további díjfizetések azonnali beszüntetése tekintetében haladéktalanul intézkedni kell. Szeged, 1930. augusztus hó 15-én. GYULA s. k., püspök. 2653 Juhász István. Szeged.
