Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis de anno 1930.
III.
13 kárhoztatva. A lelki tragédia eseményei gyors egymásutánban peregtek le. A szent tűzhelyek kialudtak, a lelki magány és nagyság otthonai összeomlottak, a hitszakadás és nemzeti pártoskodás az ellenállást lehetetlenné tette — s 1551-ben Csanád vára is a pogányok kezére jutván, másfélszázados sötétség borult a dicső egyházmegyére. Az ellenséges pogány uralom lerombolta mindazt, mit egyházmegyénk területén a katholikus püspökök és papok a magyar haza szolgáival karöltve alkottak a telkeknek ép úgy mint a nemzetnek javára és díszére. A virágzó tájak pusztasággá lettek, az emberi szorgalom otthonai mocsarakká változtak, a harangszó ép úgy elnémult mint a szántóvető és mesterember dala, hogy bebizonyosodjék, mennyire összeforrott e szentelt földön Istennek dicsősége s a földi haza virágzása. De bármily mostoha sorsot szánt is az ellenséges hatalom egyháznak és hazának, vallásnak és műveltségnek, a katholikus őrtüzek teljesen ki nem aludtak, s az apostolok és vértanuk példájából táplálkozó papi buzgalom rejtekben lángoló hévvel szolgálta az elpusztított egyházmegye területén a katholikus és magyar ügyet. A legékesebben szóló hang s a legfényesebb aranytoll sem volna képes értékük j szerint méltányolni azokat az érdemeket, melyeket Szent Ferenc fiai, a magyar nép barátai, és Szent Ignácz követői, Jézustársaságának áldozatkész bajnokai, ezer veszélytől környezve, kényelmük és éltük áldozatával, a szerte szórt nyáj ápolásával, az igaz hitnek s a keresztény erkölcsnek pogány környezetben őrzésével szereztek. Ha fénykora az az egyházmegyének, amely a XI. és XIII. században a katholikus szervező és építő munka csodálatos müveit ragyog- tatta, akkor hőskornak kell azt minősíteni, mikor szegedi vagy krassói ferencesek püspökök helyeit gondozták a szétvert nyájat, vagy az álruhában lappangó, pogány és mostoha testvérek elől egyformán menekülő jezsuita misszionáriusok gyűjtötték össze a maradék híveket s mentették meg a végpusztulás elől Délmagyarországon Krisztus országát. A keresztény lélek nagy tettei nemcsak a szerencse napján, hanem talán még inkább a zord időben mutatkoztak, mi- ' kor az igazi értékek leginkább érvényesülnek. Az az áldott katholikus egyház, mely a keresztény hit és műveltség bölcsőjét e földön ringatta, a talpraállásnak és régi dicsőség feltámasztásának újból eszközlője lett az apostoli magyar királyokkal együtt, kik az oltárt és családi tűzhelyet egyaránt építették, a magyar államot legnagyobb erősségével, az egyházmegyével, együtt egyazon elszánt akarattal restaurálták. XI. Ince és XI. Kelemen pápák lelkes buzdítására megindult a felszabadító keresztes hadjárat I. Lipót és III. Károly királyaink idejében Savoyai Jenő herceg vezérlete alatt, mely 1689-ben majd 1716-ban az egész egyházmegyét visszacsatolta a magyar hazához s újra módott nyújtott a katholikus egyháznak, hogy szervező, építő és művelő hatását a XVIII. században ép úgy bebizonyítsa miként azt Szent István és Szent Gellért idejében a Xl-ben tette. Újból megindult tehát a hitterjesztés munkája élőiről, s a Csanádi püspökök és papok díszes sora Nádasdy Lászlóval élükön s később Sztaniszlavics, Falkenstein, Engl, Kriszto- vics, Kőszeghy, Lonovics, Csajághy, Bonnaz, Dessewffy és Csernoch újra felépítették az egyházmegyét, s megint otthont nyert benne a katholikus és magyar nemzeti gondolat, melyek ugyanannyiszor kelnek fel egymást támogatva, mint ahányszor ellenséges pogány szellem leteriti őket — látszólag örökre, de tényleg csak újabb győzelmek bebizonyítására. A hamvaiból újra éledt Csanádi egyházmegye dicsőségét mindannyian átéltük, hitünk erősségét életünk és erkölcsünk tisztességét neki köszönjük. Ámde az öröm, melyet Szent Gellért helyreállított és régi pompájában kibontakozó virágos kertjében élveztünk, nem lehetett zavartalan és maradandó. A pogányság szelleme újból kisértett s bérencei újból sirt ástak a Csanádi egyházmegyének csak úgy mint a magyar hazának. S amikor mindkettőnek vesztét siratjuk, jól jegyezzük meg magunknak, hogy a Krisztustól küldött apostolok és szentek szelleme virágzást teremt, mig a velük szemben álló s az ő életfelfogásukat tagadó és aláásó szellem, mely a gonosz- lélek sugalma, romlást okoz még pedig mindig mindkettőnek. S ha mi magyarok
