Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1928.

II.

u gyermekeik boldogulásának ők voltak tulajdonképeni művészei. De legnagyobb a szülők felelőssége, midőn gyermekeik felserdültek már s az erkölcsi veszedelmek ólálkodnak körülöttük, melyekkel szemben senki sem védheti meg őket úgy, mint egy ko­moly atya, vagy szerető anya. A kor, melyben élünk, számtalan csábításával, rontó olvasmányaival, szégyenletes lát­ványosságaival, szemérmetlen divatjával, tervszerűen rontja az ifjú nemzedéket. Kiben találjon támaszt és útmutatót, ha nem szüleiben ? Óriási a felelősségük nekik, hogy a téves és bűnös korszel­lemmel s a divat hóbortjaival szemben szeretetteljesen és emelkedett lélekkel védjék gyermekeik tiszta erkölcsét s abban jövő életük boldogságát. Amikor az ifjú gerjedező szenvedélyeivel szem­ben másban nem talál segítő társat, álljon mellette az édes apa az ő jósá­gos komoly szavával, gyengéd, de éber ellenőrző tekintetével, főleg pedig épü­letes példájával, s mutassa neki az utat, mely a becsület, erény és szentség irá­nya. S amikor a hajadon az életbe kezd kilépni, s annak oly formáit látja, melyek ellentmondanak mindannak amit iskola és templom mint erényt, szerénységet, szemérmetességet és nőiességet hirdetett, a jóságos, de okos anya ne szűnjön meg magyarázni, hogy mindez káprázat, ámítás és romlás, mellyel szemben az élet igazi értéke, amit a keresztény csa­lád tiszta szokásai, az egyház tanítása s a szentek példája mutat. De minő nagy szerencsétlensége ko­runknak, hogy vannak anyák, még pe­dig nem is csekély számmal, kik ahe­lyett, hogy leányaikat a szerény és sze- mérmetes viselkedésre oktatnák és szok­tatnák, maguk taszítják gyermekeiket a divat hóbortjainak és szemérmetlenségei­nek karjai közé. Minő rövidlátás a szülő részéről azt hinni, hogy a nőietlen vi­selkedés rokonszenvet kelt leányaikkal szemben! Minő oktalanság feltételezni, hogy a szemérmetlen öltözködés és mez­telenség mutogatása alkalmas a haja- donok boldogságát megalapítani, holott a tapasztalat szerint csak arra jó, hogy a tisztességes élettársat és gondos anyát áhitó keresztény férfiak visszahökken- jenek attól a családi élettől, melynek báját a szerénytelenség mutogatásában, i nőiességét a leleplezetlen frivolság fitog- tatásában keresik sokan a mai leányok közül, de sajnos még többen oktalan, rövidlátó anyáik közül. Keresztény anyák, ha leányaitok boldogságát, fiaitok zavar­talan családi otthonát biztosítani akar­játok, ne a világ hiúsága és szemérmet­lensége utján keressétek azt, hanem az ősi, keresztény erények, az egyszerűség, tisztesség és szemérmetesség kedvessé­gében s gyermekeiteknek ezen életmódra való nevelésében. Az a keresztény család, melynek nemcsak neve, hanem szelleme és er­kölcse keresztény, lesz az a ház, mely „Kősziklára épült, és szakadt az eső, jött az árvíz, a szelek futták és ama házra rohantak ; de nem dőlt össze, mert kő­sziklára volt alapitva.u Mig mindaz, ki családi boldogságát emberi gyöngesé- gekre, vagy szenvedélyekre építik „ha­sonló leszen a bolond emberhez, ki házát fövényre építette. És szakadt az eső, jött az árvíz, a szelek futták és ama házra rohantak ; és össze dőlt az, és nagy volt romlása. “') Nagy a romlása a modern családnak és társadalomnak is, mert J fövényre, iszapra, sárra és piszokra épit s nem a szent hit és kegyelmi élet szik­latalajára. Ezért omlanak össze minden gazdagság, fény és élvezet dacára a mai családok ezrei mint kártyavárak. Ezért van, hogy némely országban a házassági elválás szinte gyakrabbi már mint a házasságkötés, s hazánkban is oly sürü már az elválás, hogy mi is közeledünk hanyatló nemzetek lelki és erkölcsi elsorvadása felé. Az a nemzedék, mely a családalapí­tásnál megfeledkezik Istenről, mely szinte gúnyolódik a házassági eskü szentséges szavai felett „holtomiglan-holtodiglan“, s mely Istent és örök törvényét nem is­merve mindent játéknak és élvezetnek tekint csak, megrendíti az emberi együtt­élés legszentebb alapjait s szeszélyétől vagy szenvedélyétől hajtva felforgatja a legártatlanabb boldogságnak, a családi otthonnak békéjét és szilárdságát. Már az ó-szövetségi törvényhozás szörnyű ítéletet mond azokra, kik a hitvesi hű­séggel játszanak, mikor Mózes ajkai ál­tal kihirdeti az Isten végzését: „Halállal halljanak meg a házasságtörö férfi és ') Máté VII. 24-27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom