Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1927.
I.
1 90 sz. Főpásztor uj évi szózata e papsághoz. A Mindenható kegyelméből ránk köszöntött "ujesztendőben mérlegelve a bármily szerény, 'de mégis csak számottevő eredményeket, amelyeket csonka-egyházmegyénk életében az elmúlt 1926. év során is elkönyvelhettünk, mindenekelőtt hálatelt szívvel mondunk köszönetét a jóságos isteni Gondviselésnek, melynek köszönhetünk minden jószándékot és sikert, s melyre egyedül támaszkodunk a történelmi erők minden ellenséges viszontagsága közben, hivő lélekkel imádkozván szüntelen: „Misericordia Dei quia non sumus consumpti." Hálás elismeréssel adózom azonban minden emberi jóakaratnak is, mely szegényes viszonyok között is lehetségessé tette Isten országának méltó szolgálatát. Első sorban papjaimra gondolok, kik az elmúlt esztendőben is hagyományos hűséggel és kötelességtudással törekedtek az egyház szándékait szolgálni s az egyházmegyének az utóbbi idők viharai közt leromlott intézményeit és értékeit lehetőleg helyreállítani. Szentséges Atyánk intelmei és buzdításai — különösen az eucharisztikus világkongresz- szussal majd Krisztus király ünnepével kapcsolatban — nagy megértéssel és készséges engedelmességgel találkoztak, ami sok áldásnak vált forrásává. Örömmel állapítom meg, hogy a templomok tatarozása és díszítése, a szerelvények — főleg harangok — pótlása körül nemes versenyre keltek egymással a kicsiny és nagy egyházközségek, ami a lelkészek buzgalmát nem kevésbbé dicséri mint a hivek áldozatkészségét. Bizalommal várom, hogy az uj esztendő e téren nem fog lankadást látni s az elmúlt évek mostoha körülményei között díszüktől megfosztott templomok és oltárok a papság buzgolkodása s a hivek áldozatkészsége folytán újból méltók lesznek Istenhez és hitünkhöz. E célra minden szervezetünket és hitbuzgalmi társulatunkat kellőkép felvilágosítani és tettre késztetni kötelességünknek érezzük, s oltáregyesületeinkkel, kongregációinkkal s főleg egyházközségi képviseleteinkkel meg fogjuk értetni, hogy templomaink ékessége vallási buzgalmunk viszfénye s nem fogjuk engedni, hogy a magyar templomok sokszor bántó szegénysége a magyar katholikus lelkületnek legyen szegénységi bizonyítványa. Jól esik arról is megemlékeznem, hogy a népmisziók tartására irányuló sűrű figyelmeztetésemet az elmúlt év során sokfelé szívlelték meg, sőt volt esperesi kerület, mely csaknem a maga egészében megtartotta egyfolytában a népmisziókat. A misziós atyák hiánya ugyan nem egyszer nehézséget gördít a buzgalom útjába, de azért szeretettel és nyomatékosan kérem a lelkész urakat, ahol eddig még nem volt miszió minél előbb rendezzék meg azt, ahol pedig megvolt, ott főleg a nagybőjti időben tridu- ummal, városhelyeken pedig lelkigyakorlatokkal iparkodjanak a buzgalmat ébreszteni s az elért sikert fejleszteni. Az egyházmegyei szervezet tovább építése az elmúlt év során sem pihent. Uj plébánia szerveztetett Szatymazon, mit a lelkészlak építésére vállalkozó hivek áldozatkészsége, de főleg a javadalmazást biztositó s e téren is példával elől járó Szeged város nagylelkűsége tett lehetővé. Ezen kívül több helyen történtek meg a kezdeményező lépések, hogy ahol a hivek száma megkívánja a fiókegyházak önálló lelkészségekké fej- lesztessenek, mert eltökélt szándékom minél előbb plébániákat létesíteni mindenütt, ahol arra szükség van, s a lehetetlen számokkal és távolságokkal küzködő alföldi pasztoráció nyomorúságán nálunk is segíteni. Meggyőződésem, hogy a terv megvalósításában az összes illetékes tényezők, elsősorban az érdekelt lelkész urak, segítségemre sietnek. Megnyugvásul szolgálhat, hogy népünk lelki és kulturális szükségleteinek kielégítését célzó törekvéseinkben az államhatalom is felénk nyújtja segítő kezét. Ép székvárosunkban hozta a közvélemény tudomására minden szellemi szükségletünket s egyházi érdekeinket élénk figyelemmel kisérő s megértő kultuszminiszterünk, hogy a
