Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1927.
VIII.
33 VIII. 1670. sz. Rendelkezés a szabadban tartani kivánl istentiszteletekről. A szabadban tartani kívánt istentiszteletek érdekében mind sűrűbben jelentkezvén |testületek és községek, felhívom a Tisztelendő Testvérek figyelmét az Anyaszent- egyház rendelkezésére (C. J. C. 822. cam), hogy a templomon kívül istentiszteletet, nevezetesen pedig szentmisét tartani csak kényszerítő szükség esetén szabad, ami nyilván arra az esetre értendő, hogy a részvevők nem férnek a templomba s igy nem tehetnek eleget misehallgatási kötelezettségüknek. Ezért adott esetben világosítsák fel a lelkész urak szeretettel a hozzájuk tábori mise érdekében fordulókat, hogy e szándéktól tekintsenek el, hanem a testületi ünnepek vallási részét végezzék el a templomban, mely az imádságnak szentelt hajléka, világi részét azután tartsák meg a szabadban, hol a pap is — nem liturgikus ténykedéssel, de mint hívei minden nemes mozgalmának irányitója és védője — készségesen kapcsolódjék be az ünneplésbe. Aktuális ma e figyelmeztetés különösen a felelte pártolandó levente-és cserkészünnepségekkel kapcsolatban, melyek lélekemelő csapat-szemléit minden erőnkkel támogassuk, de vallási ténykedéseiket a templomba kapcsoljuk s ezzel az üdvös mozgalmat és az egész hivőnép buzgalmát egyaránt szolgáljuk. 1820. sz. Országos Katholikus Nagygyűlés Az Országos Katholikus Szövetség felhívását vették a lelkész-urak, mellyel folyó évi október hó 16—18. napjaira a XiX ik Országos Katholikus Nagygyűlésre hívja meg a magyar katholikusokat. Nyomatékosan kérem Kedvelt Papjaimat, hívják fel a hívek figyelmét a hazai katholicizmus ünnepi megmozdulására szószéken és magánérintkezésben egyaránt, buzdítsanak minél többet a részvételre s jelenjenek meg azon maguk is minél nagyobb számmal, hogy a nagygyűlés állandóan fokozódó súlya biztosítsa a katholikus gondolat minél nagyobb arányú érvényesülését. Oly . korbán, melyben mindjobban a tömegerő lép a történelmi tekintélyek helyébe, a keresztény gondolkozásu néprétegek mozgósítása és szervezése elsőrendű lelkipásztori kötelesség, s ennek eminenter ünnepi alkalma a katholikus nagygyűlés, melynek sikerét tehát biztosítani minden katholikus pap egyéni reputációja követelményének is ismerje. * Az országos testnevelési tanács társelnöke azon felette fontos értesítéssel örvendeztetett meg, hogy intézményesen biztosíttatott a leventéknek az istentiszteleten való testületi részvétele s a levente-ifjúság vallási kötelmeinek pontos gyakorlása. Amidőn az elnök ur ezen biztató intézkedéséről a Tisztelendő Papságot értesítem, utalok ismételt buzdító figyelmeztetésemre, hogy a papság a levente intézményt, mint a nemzeti és eszményi gondolkozás egyik leghathatósabb eszközét, minden erejével és befolyásával támogassa. S hogy most az az aggodalom, mely nem egyszer az istentisztelet és levente-gyakorlatok idejének összeütközése miatt elhangzott, legilletékesebb intézkedés folytán megszűnik, sőt az intézmény az ifjúság vallásos nevelésének tevékeny szolgálatába állittatik, ha volt néhol ok tartózkodásra, ezt váltsa fel a bizalom és közeledés készsége, amint ezt egyházmegyém legtöbb községében eddig is örömmel láttam. Támogassuk a nemes mozgalmat erkölcsileg és anyagilag, jóakarattal beszéljük meg az oktatókkal mit lehet az ifjúság lelki érdekében tenni, készséggel és türelemmel kínáljuk a vallásos buzgalom rendes és rendkívüli eszközeit és alkalmait, ha vannak itt-ott nehézségek azokat szeretettel, az egyéni szempontok és érzékenység háttérbe szoritásávai simítsuk el, s csak azt lássuk, hogy mód és lehetőség nyílik a nemzet virágának és jövőjének keresztény, eszményi formálására s ezt fogjuk meg férfias és apostoli buzgalommal. * 1961. sz. Levente intézmény támogatása.
