Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1926.

IX.

40 2171. sz. Rendelet hitk. adók együttes kezelésbe leendő bevo nása tárgyá bán. tásra kötelezett egyéb tényezők jogszerű kötelezettségeiknek nem akarnak eleget tenni. És ettől az elvtől csak egészen kivételes esetekben — főleg ott lehetett — eltekinteni, ahol a szolgáltatásra kötelezett kegyur, vagy jogi személy vagyoni viszonyaiban a világ­háború következtében káros eltolódások mutatkoztak. Az egyes plébániákra vonat­kozó részletes adatokról hatóságom mindenkit külön fog értesíteni. * Az egyházi, tehát hitfelekezeti iskolai adóknak is közadók módjára való beszedése ügyében a nm. pénzügyi kormányzatot megkeresvén, a m. kir. pénzügyminiszter f. é. -szeptember hó 22-én 72.337/1926. 1. sz. ■alatt a vallás- és közokt. minisztérium utján a következő átiratban válaszolt: „Nagyméltóságu Miniszter Ur! A f. évi május 19-én kelt 35,283. számú nagybecsű átiratára válaszolva van szerencsém Nagy­méltóságodat tisztelettel értesíteni, hogy az egyházi adónak az együttes kezelésbe vétele iránt a Csanádi püspök ur által tett előterjesztés ez időszerint már tárgytalannak tekinthető. Ugyanis a közadók kezeléséről szóló 1923. évi VII. t.-c. 2. §-a e tekintet­ben megfelelően intézkedett és eme törvény végrehajtása iránt kiadott 1923. évi 7000. sz. Utasítás 1. §-ának 2. bekezdése világosan kimondja, hogy a készpénzben kivetett hitközségi adók, ott, ahol azokat a köz­ségi pénztár kezeli, az együttesen kezelt közszolgáltatások közé tartoznak. Mint­hogy eme törvényes rendelkezések dacára is több ízben tapasztaltam, hogy egyes helyeken az egyházi adók még külön kezel­tettek, eme szabályellenességek megszün­tetése végett a folyó évi augusztus 3-án kelt 107416. sz. körrendeletem 5. §-ának 2. bekezdésében utasítottam a pénzügyi hatóságokat, hogy az egyházi adók külön kezelését megengedni nem szabad, hanem ahol azokat még külön kezelik, ott a külön kezelés azonnali beszüntetése és említett járulékoknak az együttes adókezelésben való bevonása iránt intézkedjenek.“ Miután pedig a fennti pénzügymin. rendelet az egyházi adóknak együttes kezelésbe vétele iránt csak ott intézkedik, ahol azokat eddig a községi pénztár kezelte, ennek folytán az illetékes pénzügyi hatóságoknál újólag lépé­seket tettem, hogy az egyházi adózás kivé­tel nélkül mindenütt bevonassák az együt­tesen kezelt közszolgáltatások közé s hogy azt, mint közadó jellegüt tekintsék s annak megfelelően szedjék be az arra hivatott szervek, kiknek munkáját megkönnyítendő a következőket rendelem: 1. Az egyházközségek a jövő évtől kezdve a hitközségi szükségletnek egyházhatósági jóváhagyást nyert megállapítása után a hit­községi adót a megállapított adóalap után pótadószerüleg vessék ki. A felekkel való külön tárgyalás, amely a gyakorlatban rend­kívül sok kellemetlenséggel és időveszteség­gel járt beszüntetendő. 2. Minden egyházközség az adófizetők pontos lajstromát idejében összeállítja s abban feltünteti minden adózónál a számí­tásba vett adóalapot s ennek megfelelően — pengőben — az esedékes adót, úgy hogy a beszedésre hivatott közegek a kive­tés összegszerű helyességét felülbírálni már ne legyenek kénytelenek. Az adólajstrom jóváhagyás céljából a kér. esperes utján, aki azt felülvizsgálni tar­tozik, a püspöki hatóságnak felterjesztendő. 3. A püspöki hatóság feladata lesz azután a hitközségi adó beszedésének eszközlésére az illetékes pénzügyigazgatóságokat felkérni és pedig a jóváhagyott adólajstrom eljutta­tása kapcsán. Az. eddigi megállapodás sze­rint a beszedést eszközlő hivatal minden egyházközség területére havonként számol el az esedékes összeggel és pedig közvet­lenül a mindenkori plébánosnak, illetőleg a hitközségi adó kezelésére jogosított szervnek. (Világi elnök, hitközségi pénztáros.) Épen azért a lajstrom felterjesztése alkalmával a kisérő iratban az is bejelentendő a püspöki hatóságnak, hogy a szóbanforgó egyházköz­ségeknél ki nyert meghatalmazást a hitköz­ségi adó esedékes összegének felvételére. * A m. kir. belügyminiszter 59.593/1926. V. ü. o. szám alatt elrendelte, hogy a községek a községi költségvetésnek össze­állításakor a korábbi gyakorlat szerint az egyházak s hitfelekezeti iskolák segélyezé­séről gondoskodjanak. Amennyiben pedig a segélyek az 50°/0-os községi pótadóból nem fedezhetők s az egyházak és iskolák fenntartása a segély nélkül veszélyeztetve van, a belügyminiszter ur hajlandó kivételesen az 50°/0-ot meg­haladó pótadót engedélyezni. * 2628 sz. Községek költségveté­sébe iskolák és egyházak segélyezése felveendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom