Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1926.

VII.

31 1612. sz A mohácsi csata 400 éves évfor­dulójának megünnep­lése. VII. Négyszázadik évfordulóján annak a vég­zetes katasztrófának, mely Mohács mezején romjai alá temette nemzeti nagylétünket s századokra megakasztotta a magyar biro­dalom boldog fejlődését, a kegyeletes em­lékezés szárnyain száll vissza a múltba lel­künk áldozni és okulni. Imánkba zárjuk emlékét a szerencsétlen királynak, kinek koronájával együtt nemzete nagysága és egysége is porba hullott. Áldást rebegünk a főpapok — köztük a mi egyházmegyénk püspökének — és főuraknak jeltelen sirja fölött, kik a társadalmi kiválóság és köz­életi befolyás legfőbb díszét a szent koro­nához és hazához való végig tartó hűség­ben tudván, vérük hullásával pecsételték meg minden okmánynál maradandóbb mó­don a jogot, mely e nemzet nagyjai szá­mára a történelmi súlyt biztosítja. S lebo­rulunk a nemzet virágának nagy temetője fölött hálát adni a huszonhatezer mohácsi vértanú lelki nagyságáért, mely dacolt a kishitűséget és megalkuvást súgó pártos­kodás szellemével s áldozatának erejében hordozta a nemzeti feltámadás reményét. A nemzeti feltámadás szüntelen reményé­vel járjuk — egy hasonló katasztrófa vesz­tesei — a mohácsi vész gyászos emlékek­kel és nagy tanulságokkal teli mezejét. S ma­gunkba szállva mérlegeljük, hogy atninl 400 év előtt hitközöny vallási téren, fegyel- metlenség az állami életben, torzsalkodás a társadalmi viszonylatokban okozta a bukást, úgy mai megaláztatásunk ugyanezen nem­zeti hibák eredője. S ennek felismerése fa­kasztja lelkűnkből a fohászt, vajha a nem­zet és hit vértanúinak hősi áldozata meg­ihletné a késő nemzedéket, s az rátalálna a lelki mélységnek, tekintélytiszteletnek és egymás megbecsülésének kegyelmi útjára, s amint fölemelkedett 400 év előtti bukásából, úgy kelne fel egységesen, megtisztulva mai szolgaságából, s amint a bukások a nemzet hibáinak nagyságát mutatták, úgy ismételt fölemelkedése a Gondviselés nagy szándé­kának vele szemben legyen állandó bizo­nyítéka. ❖ E gondolatok és érzelmek hatása alatt elrendelem, hogy aug. 29-én minden tem­plomban a szentbeszéd keretei közt megem­lékezzenek papjaim a mohácsi vészről, an­nak főleg erkölcsi okairól s az egyházi és nemzeti életre való nagy kihatásairól és tanulságairól. Az iskolai év megkezdése utáni legelső alkalmas, szabad napon ünnepélyes gyászmise tartandó a mohácsi vész áldoza­taiért, melyre a tanuló ifjúság megfelelő elő­készítés után elvezetendő s a helyi hatósá­gok és a hivő nép is meghivandó. A Mohácson emelendő emléktemplom javára legalkalmasabb napon templomi és iskolai gyűjtés rendezendő, melynek ered­ménye hivatalomnak szeptember hó .végéig beküldendő. * A S. Cong. de discipl Sacr. 1925. évi julius hó 29-én hozott döntvényében (közzé­téve: Acta A. Sedis 1926. n. 2.) következő­ket rendelte: t Hívják fel a lelkipásztorok és egyházi szónokok a hívek figyelmét a kereszt- és bérmasztilői tisztség céljára, nagy fontossá­gára, magyarázzák meg ezek kötelességeit mind a szentség kiszolgáltatásánál, mind pedig később az életben. A Codex a kereszt és bérmaszülői tiszt­ség érvényes és megengedett módon való viseléséhez bizonyos feltételeket kíván meg, amelyeket azonban nemcsak a kereszt- és bérmaszülőktől, hanem helyetteseiktől is meg keil követelni. A helyettes mindig megbí­zatással bíró, határozott személy legyen. A megbízatásról akár tanuk, akár Írás vagy más utón tudnia kell a szentség kiszolgál­tatójának is, aki az anyakönyvben, mind 1569. sz. Utasitás a bérma- és teresztsziilök helyettesí­tése ügyé­ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom