Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1925.
VI.
23 1940. sz. A IV. Országos nemzeti zarándoklat. VI. Szeptember hó 6-tól 18-ig 700 magyar zarándokot vezettem a jubileumi búcsú elnyerése céljából az örök városba, mely utunkon megállottunk Velencében s ájtatossága- ink sorát a Szent Gellért papi és szerzetesi tevékenysége által megszentelt S. Giorgio Maggiore egyházban kezdtük meg, hol kegyelettel adóztunk egyházmegyénk szent alapitója emlékének, felidéztük a negyedszázad előtt vezetett egyházmegyei zarándoklat képét s szent énekeinkben és imáinkban kértük a boldogságos Szent Szűz s a magyar szentek pártfogását széttépett hazánk és egyházmegyénk régi dicsőségének helyreállításáért. Utunk további során ájtatoskod- tunk Assisiben Szent Ferenc sírja fölött s kértük azt a lelket, mely Szent Ferenc fiain keresztül zivataros századok viharai között áradt szegény hazánk fiaira, hogy legyen mai szorongattatásaink között is kitartásunk és bizalmunk forrása. Szeptember hó 10-én érkeztünk Rómába s miután az egész zarándoksereg példás rendben és lélekemelő ájtatossággal látogatta a bazilikákat, szeptember 14-én fogadott minket a Szentatya s kézcsókra bocsátván minden egyes zarándokot nagy vigasztalásunkra, atyai szivének melegségével szólott hozzánk s általunk az egész magyar nemzethez, melyet áldott, s hogy mi is az Ő nevében megáldjuk ki-ki munkaterünkön — felhatalmazott. A Szentatyához intézett beszédemet magyar fordításban s az Ő válaszának tartalmát az „Osservatore Romano“ után szintén magyar fordításban magunk és híveink épülésére a következőkben közlöm; „Szentséges Atya! Minél súlyosabb csapások érték történelmének utolsó szakaszában a magyar nemzetet, melyek a magyar hazát és a magyar egyházat egyaránt megtépték, annál éiénkebb a vágya, lehető gyakran felkeresni a legjobb atyát, kinek érző szive minden gyermekét szeretettel árasztja el, de leginkább vonzódik azokhoz, kik másoktól elhagyatva az édes Atya jósága által kiválókép nyernek vigasztalást és erősítést. Ezért is sietnek e kegyelemmel teli esztendőben Mária országának gyermekei Szentséged trónja elé, hogy a jubileumi ünnepségek kegyelmeiben felüdülve, Szt. Péter utódjában az édes Atyát lássák és az Ő szavain okulva s áldásával felüdülve uj erőt merítsenek hazájuk magán- és közszükségleteinek szerencsésebb intézésére, a szomorúak vigasztalására s minden jó törekvés támogatására. E zarándokuton, melyhez hazánk minden vidékéről csatlakoztak a hívek, hogy a szent városban Szentséged köré gyűljenek, különösen szembeötlenek azok, kik úgy az Egyház mint a Haza reménységei, az egyetemek és főiskolák katholikus hallgatói, kik részt vevén a „Pax Romana“ nemzetközi egyetemi szövetség kongresszusán, most honfitársaikkal együtt sietnek vallomást tenni, úgy mint tanulók s úgy is mint magyarok, törhetetlen hűségükről, mellyel az Anyaszentegyházzal s a legjobb Atyával, a római pápával szemben viseltetnek. Eszményképük az első magyar királynak, Szt. Istvánnak a fia, Szt. Imre, ki az első magyar vértanú, Szt. Gellért Csanádi püspök vezetése mellett a szentség és egyéni nagyság dicsőségében ragyog, s rövid, de szent és tiszta élete tanúságaként a magyar ifjúságra, a müveit ember leg- magasztosabb eszménye gyanánt a köz- és magánélet szentségét hagyta örökségül. Nem jöhettek annyian, mint ahányat szivük ide vonzott, hogy a jó Atyának ölelő karjai között felüdüljenek, mert történelmi szerencsétlenségünk elszakította őket ugyanazon eszményekért lelkesedő testvéreik nagy részétől, mig azokat, kik a tépett hazában megmaradtak, szükség és fájdalom tart vissza; de akik eljöttek, annak a magyar ifjúságnak a nevében jelentek meg, melyet a történelmi események kegyetlensége tanított meg, hogy a feltámadás reménye csak a kereszt tövében csillog s azért ma a maga egészében hivő kereszténynek vallja magát. Gyermeki bizalommal kérünk, Szentséges Atyánk, áldd meg a magyar ifjúságnak e virágait, de zárd imáidba hazánk egész főiskolai ifjúságát, hogy amit
