Ordines Circulares ad Honorabilem Clerum almae Dioecesis Csanádiensis partis in Hungaria sitae de anno 1925.
VI.
26 •V tátik. Ennek az átmeneti évnek elteltével a jövedelmi összeírások újból revízió alá vétetnek és az orsz. kath. kongruatanács elhatározásához képest 1926. évi január hó 1 -töl kezdődőleg a jövedelmi összeírásokban annak idején kimutatott mindazok a készpénzszolgáltatások, amelyek a politikai vagy egyház- községek avagy kegyurak által teljesitendők és amelyek mint ez idő szerint még papir- koronában teljesítettek, a mostani ideiglenes hatállyal megállapított valorizált kongrua- szükséglet szempontjából figyelmen kívül hagyattak, aranykorona értékben a jövedelmek közé fognak számíttatni az összes, most kongruakiegészitésben részesülő lelkészeknél és segédlelkészeknél. Az a körülmény, hogy a lelkészek készpénzjárandóságait a szolgáltalásra kötelezettek nem valorizálják, nem háríthat uj állandó terhet a kongrua- alapra, mert ezt csupán a jövedelmi összeírások alapján annak idején megállapított kongruaszükségletnek valorizált összege terhelheti; vagyis a kongruaalap nem vállalja teherként az olyan jövedelmek elmaradásáért a kongruakiegészitést, amelyek az 1896. évi lelkészi jövedelmi összeírásokban szerepelnek s mint ilyenek biztosítottnak veendők. Miért is utasítom a lelkészkedő Papságot, úgy a lelkészeket, mint segédlelkészeket, miszerint azon legyenek, hogy úgy az 1896. évi, mint a későbbi jövedelmi összeírások szerint az őket megillető készpénzjárandóságaik a szolgáltatásra kötelezettek — hivek, politikai és egyházközségek, kegyurak — által 1926. évi január hó 1-től kezdődőleg egyelőre legalább abban a részben valorizál- tassanak, amely résznek valorizálása egyéb helyi jövedelmekkel együtt biztosítja az 1600 aranykorona, segédlelkészeknél pedig ellátásuk beszámításával az 1000 aranykorona kongruát. Például: ha valamely lelkészt kongruaszükségletének ez évi, ideiglenes megállapításánál csupán földjövedelme és terményjárandósága vétetett számításba és e címen kimutatott 55 mm. buzaértékü jövedelmének kiegészítéséül 25 mm. buzaértékü kongruakiegeszitésben részesül és ezt a lelkészt az 1896. évi összeírás szerint megilleti a politikai községtől deputátum címén 400 kor., a kegyurtól pedig 600 kor. készpénz, akkor ez az együttvéve 1000 kor.-t kitevő járandóság 1926. január hó 1-től kezdődőleg a lelkészi jövedelmek közé aranykorona értékben beszámítandó lévén, a lelkész kongruába beszámítható jövedelme már megfogja haladni a 80 mm. buzaértéket és igy az a lelkész 1926. januártól kezdve már nem fog kongruakiegészitést kapni. Előáll tehát a szüksége annak, hogy a község és a kegyur biztosítsa a lelkész részére az őt terhelő szolgáltatást valorizált értékben, akár terményben, akár aranykoronában — legalább oly mértékben, hogy a lelkésznek az 55 mm.-ra értékelt föld és terményjárandósággal együtt meg legyen a 80 mm. búza vagy 1600 aranykorona értékű tiszta jövedelme, vagyis az 1000 kor. készpénz helyett legalább 25 mm. buzaérték vagy megfelelő aranykorona biztosítandó. Vagy egy más példát véve: ha a lelkésznek az előbb említett 55 mm. terményjárandósága mellett az 1896. évi, avagy későbbi összeírás szerint csak 300 kor. készpénzjárandósága van, akkor ez a 300 kor. egész összegében valorizálandó, mert ezzel együtt a lelkész jövedelme a valorizálás után is a kongruán aluli. (A 300 kor. ugyanis megfelel — a búza mm-ja 24 aranykoronával lévén számítandó — 125 mm.-nak; ehhez hozzáadva az 55 mm. terményjárandóságot, ezzel együtt 65'5 mm. lesz. úgy hogy a lelkész még 12 5 mm. buzaértékü kongruakiegészitést is fog kapni.) Épen ezért a lelkészek saját érdeküknél fogva azon legyenek, hogy készpénzjárandóságuk a lehetőség szerint valorizál- tassék. A részbeni, vagyis csupán a lelkészi kongruát biztositó valorizálás csakis ott lehet egyelőre indokolt, ahol a nagyobb mértékű valorizáció a szolgáltatásra kötelezetteknek különösen a békeidővel szemben kedvezőtlenül változott anyagi helyzetét tekintve, reájuk elviselhetetlen terhet jelentene. 3. A nm. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, hogy a lelkészek készpénzjárandóságainak valorizációját előmozdítsa, közvetlenül felhívta a szabad kir. városokat, mint kegyurakat, az őket a kegyuraságuk alá tartozó lelkészekkel szemben fennálló kötelezettségük teljesítésére és ebből kifolyólag a lelkészi javadalmasoknak 1926. január 1-től kezdődőleg legalább a kongrua mértékéig való valorizálására. Egyben felkérte a belügyminiszter urat, hogy a szabad kir. városok, mint kegyurak által a kegyúri szolgáltatások valorizációja és a politikai községek által a deputátumok valorizációja tárgyában hozandó határozatokhoz vagyonfelügyeleti hatáskörében hozzájárulását adja meg és a városok s a községek ily irányú elhatározásait szorgalmazza. Biztosan hiszem, hogy a lelkészek kérelme
