Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-07-01 / 7-8. szám
1927. juüus és augusztus hó. PÁSZTORTÜZ 3-ik oldal. valók a lap szerkesztése körül, de azt is tudjuk, hogy nincs olyan lap Magyaroszágon, amelynek szerkesztésével mindenki meglenne elégedve. Tudniillik nincs könnyebb a vilá* gon a kritizálgatásnál és a kötekedésnél. Egy lapot külömben sem szerkeszthet jól egymaga a szerkesztő, hanem a hűséges olvasó és érdeklődő táborral karöltve a munkatársak is. Tehát, aki az előfizetési dijat beküldte, az se gondolja azt, hogy ő most már eleget tett ! Hiszen itt nem a szerkesztőnek és nem a lapnak való szolgálatról vagy szivességről van szó, hanem a mi vidékünk lelki életének emeléséről, megújulási mozgalmakba való bekapcsolásáról és mindezeken túl a Jézus Krisztusnak semmivel össze nem hasonlítható nagy és drága ügyéről! . .. Igaz, hogy ennek a vidéknek református lapja 400 év óta nem volt s félő, hogy — ha netalán a Pásztortüz kialudnék — nem kellene é újabb 400 esztendeig várnunk ? ? . .. De vájjon a róm. katholikusokon és a baptistákon kívül lennének'é itt még akkor is reformátusok ? ? ... Szamoskér. Kósa Béla. Elhibáztam az életemet, — sóhajt fel a csalódott ember, — ha egykor ama másik utat választom ma boldog és gazdag lehetnék ! Kedves felebarátom, tudom mit értesz boldogság alatt. Azt hiszed, ott a boldogság, hol mindig ragyogás van, hol a melegen sütő napot sohasem takarják el a felhők. Pedig elszárad ott fü és virág, hol mindig kék az ég. Én mondom neked : Szeresd a gondfelhőket is, úgy mint a szántóvető szereti a várva- várt esőt hozó felleget. Hidd el, voltaképen gazdag ember nincs is a földön abban az értelemben, ahogy azt te elgondolod és akit te gazdagnak hiszel és irigyelsz, jobban harcol a kincsekért földhözragadt szegénynél is. Hidd el, csak az mondhatja magát gazdagnak, aki megtalálta az Istent. A másik ut, melyre vágyakozol, tulajdonképen ugyanaz, melyeken most haladsz. A te utadnak folytatása. A kettő együtt egy nagy körutat képez. Csakhogy te most balról jobbra haladsz rajta, az általad irigyeltek pedig jobbról balra haladnak. És mily sokan Járnak ezen az együgyü utón / Szottwru menet 1 Szemeitek őrökké a földhöz vannak szegezve. Pedig ha fölemelnétek tekintéseteket, meglátnátok a fényes hegyet, hol Üdvözitő Jézusunk prédikál és meglátnátok az igazi utat, mely e hegyre vezet s melyen járnotok kellene. Édes felebarátom ! Szedjük össze erőnket és igyekezzünk a Krisztushoz közelíteni, nem lehetetlenség ez. A Mester nyájas arccal elénk jő a hegy lábáig, kezeibe veszi kezünk és fölvezet a hegy tetejére. Majd ott a hegy csúcsán vizsgáld meg a lelkedet; elégedettnek, gazdagnak fogod találni magadat, szánakozni fogsz azokon, kik még mindig helytelen utón járnak, időt és erőt fecsérelnek el olyan célokért, melyek mind nem érnek semmit. Üdvözítőnk közelségéből látni fogod, hogy Istent vád nem érheti, hogy amiért te ezelőtt vádoltad őt, azért kellett volna legjobban áldanod. Látni fogod azt is, hegy a lélek boldogsága mellett egyéb öröm csak annyi, mint a fényes nap mellett a pislogó gyertyafény, Onnan látni fogod, hogy e földön gazdagszegények és szegénygazdagek élnek, hogy csak a lelki kincs értékes, mit rozsda nem emészthet, tolvaj el nem lophat s azok közt is kincsek kincse : a szeretet. Hodász, K. Szabó Károly. GYÜLEKEZETI-MUNKA. Rovatvezető : KELEMEN GYULA. Melyiket evagliziljá elb ? Az első országos református nagygyűlésen beszélgettem arról egyik lapszerkesztő lelkész barátommal, melyik evangélizáció sürgősebb és melyik fontosabb a munka megindítása szempontjából: a papoké és tanítóké vagy a gyülekezeteké?... 0 azt mondta, hogy a reformátorok is a gyülekezeteket evangélizálták először, tehát nekünk is ezekre kell vetnünk magunkat és ezen kell kezdeni a dolgot. Az én álláspontom az volt, hogy az evangelizációnak a pásztorokon, helyesebben a pásztorokban kell kezdődni, hogy legyenek, akik a gyülekezeteket evangélizálják. Hiszen először arra volt szükség, hogy legyenek reformátorok, akik az evangéliumnak megnyerjék az embereket és a gyülekezeteket. És én úgy látom, hogy az evangélizációnak ma is ez az útja ! Most pedig pár szót az evangélizdcióról. Mit értsünk ez alatt? Külső kegyeskedést csupán ? Hogy az emberek el tudják mondani: „Uram, Uram“? (Nem mindenki, aki ezt) mondja, megyen be a mennyeknek országába!... Vagy azt értsük alatta, hogy tudjunk fiú s leány egyleteket, bibliaköröket, szövetségeket szervezni? Bizonyos, hogy sokszor nagyon fontos a keret, a külső forma is, de fontosabb ennek belső tartalommal való megtöltése.
