Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-07-01 / 7-8. szám
Mátészalka, 1927. julius és augusztus hó. II. évfolyam 7—8 szám. ZTORTÜZ AZ ÉSZAKKELETI REFORMÁTUS ÉRTELMISÉG LAPJA. Szerkesztőség Szamoskér. Főszerkesztő : Előfizetési dij Kiadóhivatal Mátészalka, Dr. JUHÁSZ LÁSZLÓ Negyedévre . . 1 pengő „Szatmár és Bereg“ nyoirdar. t. Megjelenik minden hónapban. Felelős szerkesztő és kiadó: KOSA BÉLA Félévre . . . 2 „ Munkatársak: Fóris Lajos, Kelemen Gyula, Kiss Lajos lelkipásztorok. Abod Imre, Bordy Mihály, Gaál Ferenc, Gáli János, Kun Sándor tanítók. Intelligenciánk theotogiai és egyházi tájékozódottsága. Irta: T1LDY ZOLTÁN. Az alábbi néhány sorban csupán érinteni szeretném ezt —- az egyházunk jövendőjére nézve mérhetetlen jelentőséggel bíró — kérdést. A Pásztortiiz felelős szerkesztője, aki a helyzet annyira világos látásával s a jövendő kiépítéséhez szükséges tényezők Diztos ismeretével irányítja fontos missziót betöltő lapját, bizonyára módot és alkalmat fog adni e kérdés bővebb és rendszeres kifejtésére is. Két kép van előttem most, amikor reá- hajiok asztalomon a fehér papírra, Az egyik a béke utolsó boldog évéből való. Diák voltam az egyik ir collegeban, Belfastban s bennünket, magyar diákokat szerettek ott. Alig volt nap, hogy valahová ne hívtak volna. Az egyik estén egy hatalmas textiláruház cégvezetőjénél voltunk. Tiszta — szív, kedves öreg ur, akinek az arca most is előttem van. Vacsora előtt átvezetett a dolgozószobájába. Hatalmas meglepetés. A „kereskedő“ dolgozójának falát mennyezetig érő könyves polcok bontották : zsúfolásig tele könyvekkel. A másik meglepetés az volt, hogy ezeknek a könyveknek legalább a fele theologiai munka volt. Népszerű müvek és a legkomolyabb és legnehezebb szakmunkák sorakoztak egymás mellett. S hogy nemcsak disz és nemcsak kérkedés volt ez a szép theologiai könyvtár, azt bőven bizonyította a házigazda minden kérdésben való feltűnő tájékozottsága. A másik kép: előkelő magyar ur, fontos hivatalnoki pozícióban, régi református sar- jadék, ősei bizonyára buzgó predicátorok könyveit adták ki, Beszélgetünk. Egyszer bibliai példa vetődik az ajaleára. Nagy kár volt. A bibliai példába egészen belezavarodott. Nyilván úgy hallotta valahol. Maga soha sem olvashatta. Nos, nekem nagyon rosszul esnék, ha valaki azt gondolná, hogy imé már megint a külföldet magasztalja valaki rovásunkra. Legyen szabad megmondanom, hogy én magam keményen el tudom ezt az eljárást Ítélni. A mély, forró, sokszor gyötrődő szeretet, amivel sok szenvedés! n átment és hitem szerint dicsőséges jövendőre elrendelt fajtámat szeretem, lehetetlenné teszi, hogy sorban alája álliísam bármelyik nemzetnek. De az tény: hogy nálunk a theologiai tudás, a Bibliának, a Keresztyénség és református Egyházunk történelmének ismerete még müveit embernél is, mintha nem tartoznék az elengedhetetlenül szükséges dolgok közé. (Most nem a hitről, a lélek drága tulajdonáról és nem a vallásosságról és egyhá- ziasságról, mint érzésről van szó; nehogy félreértessem.) Nem tartják müveit embernek azt, akinek a buddhizmusról, teozofiáról, Niezscheről, Schopenhauerről legalább hozzávetőleges ismeretei nincsenek vagy aki tájékozatlan a világtörténelem nagy alakjai, háborús mozgalmai felől : azonban a történelem legnagyobb fényéről Krisztusról s leghatalmasabb, évszázadokon egész máig és az örökkévalóságig áramló, zugó történéséről, a keresztyénség világhódító utjának hatalmas eseményeiről, alakjairól nem tudni, ez a mi mai közfelfogásunk szerint alig von le valamit valaki műveltségének értékéből. Különösen a mögöttünk levő évszázad alatt az a szomorú helyzet képződött ki Magyarországon, hogy a szorosan egyházi tevékenységet végző lelkészi és még valamennyire a tanítói karon kívül az emberiség leghatalmasabb kulturális dokumentuma (mert ez is), amelynek lapjain Isten szól az emberleiken át, a Biblia és a vele kapcsolatos csodálatos szépségű és értékű tudomány alig érdekelt és érdekel valakit. Ha végignéznénk intelligens családjaink könyvtárait, száz közül, ha kettőben találnánk *egy-két dedikált theologiai munkán (predikációs köteten) kívül más theologiai vagy vallásos vonatkozású köny
