Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-06-01 / 6. szám
2-1 k oldal. PÁSZTORTÜZ 1927. junius hö. E jelben győzesz! (A tiszaszalkai közös konferenciáról). A beregi egyházmegyében junius 8-án megvalósították ízt, amivel a nagykárolyi egyházmegyében 1925. őszén kísérleteztek, amit a szatmári egyházmegyében is terveznek már, t. i. a lelkészek és tanítók közös bel- missziói konferenciáját és együtt működését több téren. Kelemen Gyulának, lapunk belső munkatársának egyházában Tiszaszalkán gyűltek össze a beregi lelkészek, tanítók és világiak a fentirt napon, az egyházmegye intelligens női táborával együtt, hogy szépnek és áldásosnak ígérkező gyűlésüket megtartsák. Reggel a helyi gyülekezet tagjainak rész' vételével istentisztelet volt, melyen Bereczky Albert a Hit és Szolgálat főtitkára imádkozott, Tildy Zoltán tahitótfalul lelkipásztor pedig prédikált s a Nehémiás 11. 12 — 18. alapján hatalmas beszédben hivott fel benünket a Nehémiáséhoz hasonló egyház — hon- és nemzetmentő munkára. — A lelkészek és ta- nitók közös kara énekelt. Istentisztelet után Lánczy József esperes elnöklete alatt közös konferencia volt. Itt az első előadást Fekete Gyula egvházkerületi beimissziói lelkész — kit a régi Téli Újságból is mindenki ismer — tartotta, hoss’U mun kás életének és hitének gazdag tapasztalatai alapján nagy bölcsességgel: a beregi egyházmegye pünköstjéről. A Lélek — ugym nd — ma is nagyságos dolgokat, terveket és célokat mutat meg nekünk. Mindenek előtt megmutatja a mi Urunkat, a Jézus Krisztust, az élő Istennek hatalmas fiát. Továbbá, hogy ö hajdan erőtlen emberek által romlott és lezüllött társadalomban, mily csodás dolgokat tudott cselekedni és kitudta választani azokat, akiket fel akart használni azért, hogy ez a földi világ, az ő Istennek átadott életük munkássága által, Is* ten országa ábrázatára átalakuljon. Ez bátorítás nekünk arra, hogy az Ur ma is tud minket harcra és győzelemre vinni Isten di csőségéért. Csak az kell, hogy a világgal szemben legyen kemény a nyakunk De Istennel hzamben engedelmes és alázatos. így a mi életünk is jobb, szebb és boldogabb lesz. Világosság leszünk. Meggyujtott lámpák, hogy az emberek sárba, gödörbe és veszedelembe ne jussanak, henem eljussunk haza: az Atyához. Azután a Bereczky Albert előadása kő vetkezett: „Az egyházi megújhodás feltételei“• ről. Azzal kezdte, hogy a „Hit és Szolgálat“ Mozgalma nem külön egyesület és ez a mozgalom, ahová elmegy nem akar abból a gyülekezetből nehány embert kiválasztani és egyesületbe tömöríteni, hogy azok azt higyjék, hogy Isten Leikét csakis ők őrzik. Isten megalakította a maga egyesületeit akkor, amikor gyülekezeteket, egyházakat szervezett Magyarországon is és az Isten Lelke munkájának ezek a gyülekezetek (egyházak) az igazi hordozói. A legnagyobb súlyt kell azért arra helyezni, hogy minden református emberben megerősítsük az öntudatot. De ez az öntudat legyen méltóságos és felelősséggel teljes, nem pedig önhitt, dagadó önérzet felelősség nélkül! Az Isten kiválasztó kegyelmének a drága jele az, hogy mi reformátusok vagyunk és ez ma épen azért ró reánk nagy felelősséget, mert körülöttünk boldogtalan világ s szörnyen leromlott nemzeti, társadalmi és gazda« sági élet van. Az egyház csak tagjain keresztül újulhat meg. Mindenek felett lélekben kell megújulnia. Ez úgy lehetséges, ha a Jézus evangéliumát életté változtatja. Az evangéliumot ezer csatornán keresztül bele kell vinni a tarka emberi életbe. Teljesen engedelmességgel a keresztyén élet-eszmény megvalósítására kell törekednünk, egységesen, azaz egy akarattal fanatikusan. Rá kell magunkat és az általunk képviselt ügyet bízni a Szent Léiekre. Ne gondoljuk, hogy mi, — ma élő, holnap meghaló emberek - újíthatjuk meg az életet, magunktól és magunkban. Hagyjuk dolgozni a Szent Lélek Istent is és bizzunk az ö győzelmében a mi diadalunkban. Tildy Zoltán „az egyház leghatalmasabb fegyveréről“ szólván megállapította, hogy a mi egyházunk leghatalmasabb fegyvere az Ige és az Ige szolgálatában álló sajtó. A XVI. században, a sajtó terén a retormátusság vezetett Magyarországon' Ha mai állapotunkat ebből a szempontból összevetjük múltúnkkal, el kell pirulnunk. Szégyenletes az összehasonlítás akár a róm. katolikusokkal, akár a szektákká! tesszük is. Akik tőlünk tanulták a könyvnyomtatást, túlszárnyaltak minket. Irtózatos nemtörődömséggel kezeltük mi reformátusok az utóbbi időben a modem világ e leghatalmasabb fegyverét : a sajtót. Pedig népünk szeret olvasni és ha mi nem adunk neki olvasni valót, majd adnak mások, de mi nem fogjuk azt megköszönni! Ma amikor nem probléma többé az óceán átrepülése (Lindberg, Chamberlin) és az embernek nem csak a képzelete jár szár» nyakon, a leggyorsabb üzenettel kel! sietnünk népünk segítségére, mert öntudatlanul áll ott egy örvénylő folyam szélén, mint a gyermek és elvész az Isten országa számára (az egy»
