Pásztortűz, 1927 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1927-04-01 / 4. szám
4-ik oTdal. PÁSZTORTÜZ 1927 április hó. ben a versben előbb van az, hogy „tegyetek tanítványokká“ s csak azután jön a „megke- reszteivénőket".Ebből aztán aztmagyarázzák ki, hogy tehát előbb meg kell tanítani mindenkit Krisztus tudományára s csak aztán, ha már mindent tud, szabad megkeresztelni. Micsoda vakság! Hát ha azt mondom, hogy „felülök a vonatra megváltván a jegyet“, — ez is azt jelenti, hogy előbb van a vonatra való felülés, azután jön a jegyváltás? Nem épen azt jelenti-e, hogy „felülök a vonatra, miután megváltottam a jegyet“. Lássuk meg tehát, hogy Jézus épen azt parancsolta, hogy „tegyetek tanítványokká, miután megkereszteltétek őket“ — azaz előbb jön a keresztség, azután a tanítás. Ezt bizonyítja különben az is, ha épen a szavak sorrendjét nézzük, hogy előbb parancsolja Jézus a megkeresztelést és csak azután, a 20'ik versben mondja: „tanítván őket, hogy megtartsák mindazokat stb. Íme, ilyen gyarló és homályos az elfogult emberek látása és okoskodása! (Részlet Benkő Istvánnak a gyermekkeresztség cimü tanulmányából.) A szatmári egyházmegye tavaszi közgyűlése április 7-én volt Fehégyarmaton, Sipos József esperes és Komoróczy Iván gondnok elnöklete alatt. Nagyobb vitát az egyházmegyei közigazgatási járulékok kivetésének a módja (kulcsa) provokált. A kis egyházak lelkészei az egyházkerületi mintára a lélekszám szerinti kivetést támogatták, A népesebb gyülekezetek képviselői ezt igazságtalannak, illetve nagyon terhesnek tartották. Végre is osztályokba sorozás utján a lélek számot és a teherbíró képességet kombinálva oldották meg a kérdést. Kiemeljük még a tárgysorozatból a lel- készminősitő bizottság (választások alkalmára) előterjesztését az iránt, hogy felsőbb hatóságaink adjanak utasítást arra nézve, hogy megszállt területekről pályázó lelkészeket választhatóknak nyilvánitsanak-é vagy nem? Ugyanis egyik legutóbbi választás alkalmával ez a bizottság kizárt a válaszhatók közül egy megszállt területről pályázó atyafit, azon indokolással, hogy nem kívánatos, a megszállt területeken maradó református testvéreink érdekében, ha papjaik ott hagyják őket és a Csonka országban vállalnak szolgálatot. Állást foglalt a közgyűlés a Kér. Család örök előfizetőinek szaporítása érdekében és felhívta a gyülekezeteket és az egyházak vezetőit, hogy minden lehetőt tegyenek meg a Kér. Család és a Sylvester nyomda támogatása érdekében. K. B. $z Jfr íúbaináf. HUSVÉT UTÁN. János XX. 19. v.: „Mikor azért estve vala, ... az ajtók zárva valának... eljőve Jézus és megálla középen, és mon« da: Békesség néktékl“ Elhangzott már a húsvéti örömhír: „Feltámadott az Ur bizonnyal/“ de ez az öröm még nem tudta feloldani egészen a tanítványok lelkén a nagypénteki szörnyűségek bilincseit. — Bezárt ajtó mögött ülnek éledő reménység s a félelem vissza visszatérő borzongása közepett. Ez a lezárt ajtó és a mögötte szorongó tanítvány csapat képe úgy hasonlít a mai félig hivő, a csak ünnepelni tudó reformátusokhoz. Jézus ünnep után is keres Téged, zörget a bezárt sziveken, nemcsak köszönteni akar, adni is akarja, — mert csak Ő tudja — azt a békességet, mely annyira hiányzik a mi életünkből. (Próbálj csak egy kis számadást tenni enenmagaddall) Neked is meg akarja mutatni sebeinek helyét, újra keresztje alá akar vinni, hogy az éretted való szenvedésében is meglásd a hus- vét diadalmas királyát, a te királyodat. Virágvasárnap ragyogása az életed, vagy nagypénteki gyász homálya borong feletted: életed mindenik változásában, színében Ő kö- zelget feléd, hogy elvezessen a te husvétodhoz. Derecske. Fekete Gusztáv. A szatmári egyházmegye IV. belmisz- sziói köre március 30-án tartotta első értekezletét Fehérgyarmaton. A napot istentisztelettel kezdték. Azután következtek a belmisz- sziói előadások. Délután vallásos ünnepélyt tartottak. Dicséretére válik a rendezőségnek, hogy a körnek majdnem minden tagját szóhoz juttatták és foglalkoztatták a gazdag és bizonnyal áldásos program keretében.
