Pásztortűz, 1926 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1926-12-09 / 4. szám
2-ik oldal. PÁSZTORTÜZ 1926. december 9. el nagyméretű, szédítő útjára, ellentétes, idegen, sokszor vad feszítő erőktől hajtatva ! Akkor lesz valódi s boldogító a Karácson ünneplése, ha nem csak, mint külső történeti tény előtt állunk rneg Krisztus bölcseiénél, ha nemcsak tőlünk a felettünk messze álló, idegen, bár fenséges eszmének tekintjük Bethlehem csillagát, hanem az evangélium törvénye a szív falára iratik be, Krisztus bensőleg is megszületik. Ha nem külső kényszerrel keli szorítani az embereket a szabadság törvényének cselekvésére, hanem az, mint benső hatalmas hajtó erő hatja át egész társadalmi életünket! A Karácson ünneplésének ez a célja I Rajta legyen lélek szerint mindenki, hogy ez meg is valósuljon. Gyűrtelek. Dr. Juhász László. Testvér! Szóíanék hozzád! (Folytatás.) Szeretném, ha ez Írásokon keresztül odamehetnék most hozzátok, mindnyájatokhoz. Kis, gerendás szobába, ahol a lámpafényben gyermeksereggel vagy csak egyedül vagytok. Szeretném, ha ti idejönnétek hozzám sorba egyenként. Úgy zug az éji vihar odakünt! Beszélgetni csöndes szavakkal és a sok sötétség felett egymás szivében világot gyújtani — meglátásokra. Testvér! Nem érezted még, hogy szolgálatod kinőtt a megszokott szűk s kicsiny keretből ? Nem érezted, hogy több vagy, mert többnek kel! lenned?! S hogy bárki vagy: erős, bölcs, jó pásztor vagy gyarló ember csupán, a sorsod, helyzeted és az idő, amelyben élsz, akarod vagy nem, prófétaságra lenni kényszerit 1 Mi a próféta? Egy romlott világban az Isten reformációja Isten által előre- küldőtt íypus, „kimetszett bélyeg“ vallási s egyben hazafiul eszmény s regenerátor. Öb nem csupán az. Istenhez verő „kiáltó szózat* lelke, de a haza sorsán borongó, gyötrődő tiszta honfi szív áldozó tüze is csap felénk, ostorzó lángajkiról. A pásztor jó, a pásztor hü. „Az örvényben bárányt — veszni nem hagy“ (Teli Vilmos): népe, fajáért a halálra kész csakúgy, mint kiáltani az oltár ellen amelyen istentelenség és biin. fertelem s azt élte ellenébe is megdónteni (I. Kir. 13 1—5) Mert a pásztor kinőtt szolgálata szűk, kis köréből növekvő terhek, nyomasztó elhívások emelik vállait, növelik ereiét, látásokat Iát : Istentől küldött vezér, próféta már . . . * * * Én igv látom! És így kell néki lenni! Kopott, fekete palástod, ha szegénv, ha a személyedet semmibe veszi is a világ, jusson eszedbe az Illés szegény mélonja, kivert vadsorsa, mégis iásdd: az volt az Isten adta ve- zérség vezéri zászlaja. És ő megállt egy egész világ ellen! Megállt, mert érezte, tudta: a íheokratikus nemzeti és vallási eszmény, amelyet ő lát és amelyért ő küzd, az a legszebb és legáldottabb emberi és nemzeti élet is. Nem érzed azt Te Testvér? A „Katholu cum eszméje“ (a róm. kafholikusok ajkán perszel), — óh mi az? Mit jelent az a magyarnak külön? De faragd meg csak a magyar református gondolat szobrát szembe véle I Bőd, Szenczi Molnár, Apáczai, Alvin- czi, Károli, Méliusz, Csokonai, Tompa, Arany; Bocskay, Bethlen, a Rákócziak, a gályarabok, a Révész Imrék, a Simándi Pálok . . . Csak ecy-egy vonás arcaikról és készen áll és ez az élet igaz szobra, ez az igazi, az örök magyar! Ezt az örök magyart megalkotni és tiszta magyarként Istennek és hazának megőrizni, Testvér ez a te művészi hivatásod, prófétaságod ! S ha elhuzódol a hivatástól, elvesztél te is és a néped is. Őrizd, étessed szegény bűnös lelkét ! Isten reformált örök keresztyénsége a tied ! Itassad meg elkábult, balgatag szivét ama „lelki kőszikla“ : magyar s protestáns múltad emlékei tiszta forrásán. De többet is tégy I A kenyere száraz, a ruhája rongy. Gond az élete, redős a homloka, hazáját elhagyva kivándorolni kész. A gond» ján könnyits, a sorsát segítsed, munkáját, kenyerét őrizzed, biztositsad. Keress és szerezz földet, munkát neki! Tanítsd te, aki imádkozni megtanítottad, tanítsad, vezessed az anyagiakban is. Minden fillér, mi általad gyűlt néki, minden lépés, mellyel . előbbre vitted a lelkiekben szintúgy, mint gazdasági» akban, szolgálatodnak áldott bizonysága, egy- egv felfelé vivő lépcsőfoka lesz. A test és lélek: e kettő együtt élet Robbanjon fel Amálek harca előtted Refidinben (II Móz. 17, 8—13.) . . . Elveszne már az Izráel csatája, de Mózes karját egyfelől Áron. másfelől Húr tartja és győz igy Mózes . . . Áron a pap, a lelkiek sáfára. Húr világi; az anyagi, testi világ személyesitője. S Mózes : most a te református magyar jövőd szymbóluma. Fel hát mind a két karra), mind a két erővel, a cél csak egy: a győzelem! Te győzz, te boldogulj református magyarság, te jobb jövőnek záloga és pecsétje! (Folytatása következik) Ófehértó, 1926. december 1. Pánczél Jenő ref. lelkipásztor. „A sós tengerben él a hal, de a húsa soha sem lesz sós Az nem veszi magába A világban él az ember, de aki imádkozó életet él, azt nem rontja el a világ.“ Sadhu Sundar Singh.