Pásztortűz, 1926 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1926-10-28 / 3. szám
4-ik oldal. PÁSZTORTÜZ 1926 november 4. vényt isteni lélek adott annak 1 Az egyik része ott készült a Sinai hegyen, a másik része a Tábor hegyen I Isten országának magna chartája 1 Nézz ebbe a tükörbe naponként. Megösmered önönmagadat: ki vagy? megösmered a társadalmi élet betegségét, ezerféle fogyatkozásait. Megtudod, mit kell tenned. E tükör nem hizeleg. A megszámlálhatatlan reklamirozott kosmetikai szerek a bajt, a fogyatkozásokat nem mulasztják el, csak eltakarják kendőik Itt is akadnak kuruzslók, számtalan álorvosok, $ akik a lelki s társadalmi élet betegségének gyógyítására hangzatos jelszavakkal kínálnak különbféle szereket, melyek csak kendözésre valók s csak még mélyebbé teszik a bajt. Ne feledd: egyben azonban sohasem fogsz csalódni. Ez az orvos: Krisztusi 0 mindenkor hívogat: jöjjetek én hozzám, akik megfáradtatok s megter- heltettetek, mert én megnyugosztlak, meggyógyitlak titeket. Győrtelek. Dr. Juhász László. A magyar reHtrapalt nagy napja volt folyó évi okt. hó 24 én Debrecenben amikor az Otsz. Ref. Leik. Egyesület által összehívott első országos presbiteri konferencia tartotta tanácskozásait, amelyre mintegy 25^0 presbiter gyűlt össze az ország minden részéből. A debreceni „Nagytemplom“, amelynél nagyobb nincs nekünk, zsúfolásig megtelt a napot kezdő isteni tiszteleten s az Isten igéjét Baltazár püspök hatalmas tolmácsolásában több mint 5000 ember hallgatta végig, isten tisztelet után a nagytemplom és a Kollégium közt lévő Bocskay szobrot és gálya- rabok emlékoszlopát koszoruzták meg. Ide felvonult a debreceni református tanuló ifjúság apraja nagyja is (circa 7500) A tulajdonképeui tanácskozás aztán a Kossuth-utcai templomban folyt le, ahol hatalmas deklarációk történtek: „A hithüségről“. „A gályarabokról“, „Bocskay, Bethlen, Rákó- czyakról, “ a „Magvarhazáról“, „Református irodalmi és tudományos központi szervezet szükségéről,“ „Református központi és segítő- pénztárról,“ „Az orsz. ref. jól és gazd. társulatról,“ „Református árvaházak szervezéséről“, „A református iskoia ügyről“. „1848 XX. t. c“-ről, „A református sajtó támogatásáról“, „Az Orsz. Ref. presbiteri tanácskozás további rendezéséről.“ Nagy dolgok ezek és hálát kell adnunk Istennek, hogy talán már éppen a 12-ik órában felébredt a magyar reformátusság és megértette, hogy az egyház ügye nemcsak a papok dolga, hanem ebben és haza üdve kérdésében papnak és egyben vitézkedőnek kell lennünk mindnyájunknak! Másnap Nyíregyházán fejeződött be a tanácskozás a Leánvkálvineum ünneoélyes megnyitása alkalmából Vajha a más feleke zetüek is megértenék, hogv nélkülünk nincs Magyarország és, hogy Magyarország csak velünk együtt menthető meg a jövendőnek. GESZT. október 31. Van egy sírbolt sárguló lomb között, Koporsó, melyet könny nem öntözött. Rut rágalomból szőve szemfedő Lepecsételve nehéz siri kő. Az aíuvó, hogy soha fel ne keljen, Hogy aludjék ott örök-elfeledten A nagy halott — kit e sírbolt takar. Így temetett-ah l — nem rég a magyar! Van egy sírbolt, — feledni nem lehet, Ajtajánál sir-önvád, kegyelet. Saruját vetve, aki ott megáll, A Lázáron tett szent csodára vár. Örökmécs lángját — bár meg-megremeg Élesztgetik bus, bűnbánó szivek. Már nem űzhetjük álmát el soha Csuoán az a szent égi harsona. Melynek szavára sírból, ha kilép, S letörli fájó, vérző sebét. Az Igaz Biró széke elé érve Kegyelmet esd majd vétkes nemzetére. Szamoskér, Kun Sándor GYÜLEKEZETI-MUNKA. Rovatvezető : Kelemen Gyula lelkipásztor. Vallásos-esték. Legutóbbi soraimban a gyülekezeti iratterjesztés munkáját körvonaloztam. úgy, amint az a mi egyszerű gyülekezeteink körében keresztül vihető. Az abban foglaltak megvalósítását semmi sem akadályozhatja meg, — csak magunk. Ugyanaz áll a val!ásos*estékrő!, amiről szólani akarok. A külső munkák megszűnésével elérkeztünk mái ahhoz az időponthoz, amikor a rendszeres vallásos-esték tartása megkezdhető. Azoknak, kik az elmúlt esztendőkben is tartottak ilyen összejöveteleket s nagy ér» detrlődést tanúsító résztvevőkkel, á’dott eredményekkel zárhatták a mérleget — nem sok mondani valóm van. Járjanak tovább a megkezdett jó utón s legyen munkájukon az Isten áldása Azokhoz szólok itt, kik ebben a munkában kedvüket veszítették s jóakaratu fáradozásuknak semmi — erkölcsi értelemben vett - ’jT'ierését és eredményét nem látták. Ei a szomorú körülmény nem mindig irható a helytelen megszervezés vagy vezetés rovására, mert a mi népünk közönyössége bizony csak nehezen hozható hullámzásba. No meg, — tagadhatatlan — hogv a nők, a vallásos esték közönségének nagy része a téli estéken is elfoglalják magukat dologgal: a fonással. Ennek a kettős akadálynak a leküzdése és megszüntetése vezetett engemet és sza-
