Pásztortűz, 1926 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1926-10-07 / 2. szám
PASZTORTÜZ 1926 október 7. 6-ik gidai. Vasárnapi iskolai tanitás október 31-re. Az Ur Jézus példázatokban mondta el sokszor, amii jól meg akart értetni az emberekkel. Ma én is egy példázatot mondok nektek kedves gyermekek. Egy országban volt egy olyan jó vizii forrás, hogy aki abból ivott állandóan, bármilyen beteg vagy gyenge volt is addig, megerősödött és igen igen boldog lett. Mindenki nagyon sokra becsülte ezt a forrást s boldog volt, ha meríthetett belőle és ha adha* tett másnak is. Nem kellett attól félni, hogy elfogy a víz, mert nem ásott kút volt az, ahonnan merítettek, hanem élő forrás. Történt egyszer, hogy egy idegen országbeli, aki nagyon irigy volt ennek a boldog országnak a népére, jó barátnak mutatva magát, bt settenkedett azokhoz, akiknek a lakásához közel volt a forrás és mrábeszélte ezeket, hogy miután az ő földeiben járnák a vízért, meg aztán sokszor nekik maguknak keli edényt is adni, hogy meríthessenek, neengedjék egykönnyen, hogy boldog boldogtalan csak merítse és vigye a vizet. Hatott a tanács S egyszer csak azon vették észre a forráshoz járók, hogy biz az el van kerítve s csak az mehet hozzá, akit a forrás körül lakók oda engednek. Később meg már csak oiyan vizet ihattak a távolabb lakók, amilyet adtak nekik a közeliek, mert már egyáltalában nem is engedték meg, hogy rajtuk kívül mások merítsenek a forrásból. S amit adtak, az meg fel volt vegyetve mindenféle szerrel, egyszer azért, hogy ne oltsa el a szomjúságot, hanem még inkább felingerelje és igy annál többen jöjjenek, nekik tehát annál több hasznuk legyen a vizárából. Az jött aztán ki a dologból, hogy ezek nagyon meggazdagodtak és elkevélyedtek, mig a vízért járók nagyon elszegényedtek és el- gyengűitek eibetegesedtek. Az idegen messziről nézte a dolgot és nagyon megvolt elégedve, hogy a terve sike* rüit. De nemcsak ő tudott erről a dologról, hanem figyelemmel kisérte az ország királya is, hogy mi történik az ő népe között. Nem tűnhette tovább, hogy ilyen csalárdsággal rontják egymást az alattvalói. Azért hát ezt tette : A forrás körül lakók közül kiszemelt egyet, aki nem volt kapzsi mint a többi, hanem azért igyekezett a közelben lakni, mert igazán szomjuhozta a forrás vizét s használta is azt, nem úgy mint a többiek. Ennek aztán e'mondta a király nagy t. ét. Biztatta, hogy csak álljon ki bátran s adja tudtára mindenkinek, hogy a forrástól senki el ne merjen tiltani senkit. Aki szomjuhoz'k, az menjen a királyhoz és kérier ő tőle a forrás víztől, mert a forrás a király és ő örömmé! s ingyen ad is mindenkinek, aki tőle kér. A király kiválasztott kedves embere aztán úgy tett, amint a parancs szólott. Bátran szembeállott az irigyekkel, s intette őket, hogy mig másoknak is megnehezítik a forrás használatát sokkal jobban teszik, ha maguk is táplálkoznak belőle s másokat is segítenek ahoz jutni. Lett aztán nagy harag és veszekedés, de a forrást még sem lehetett azután elzárni, mert a király őröket állított mellé, akik nem, hogy akadályozták volna a merítést, hanem annak örültek, hogyha minél többeknek segíthettek meríteni s látták, hogy miként erősödik meg és gyógyul fel ismét at ország népe. * * * Helyettesítse be a vasárnapi iskolai tanító a példázatot bibliai és egybáztörténeti ismeretei alapján s vonja le a tánuságot, hogy a reformáció azért nagy Isten áldása, mert szabaddá lett az Ige: az örökélet vize. Arany mondásnak meg tanítsa meg a Jel. 22:17 b. t. „Aki szomjuhozik jöjjön el. és oki akarja, vegye az életvizét ingyen “ Kezdő éneknek alkalmazza a 236, befejezőnek a 294. dicséretet, vagy a 283.-t. (Uj énekeskönyvből. Vitka. Boross Mihály. GYÜLEKEZETI-MUNKA. Rovatvezető : Kelemen Gyula lelkipásztor. . Üdvözlés, amely egyúttal hívogató is. Ez a rovat csak abban különbözik a lap többi részétől, hogy itt a szorosan vett egyházépitő belmissziói teendőket fogjuk tárgyalni Tanácsot kérünk egymástól s tanácsokat adunk. De tanácsot csak az kérhet s még inkább az adhat, aki dolgozik ; vagy legalább is : akar. Azért néha- néha beszámolót is tartunk a magunk mun* káiról, — annak hibáiról, előnyeiről, eredmé* nyeiről. Természetesen ez csak a legnagyobb őszinteség mellett lehetséges. Azért egy titka van az idevaló Írásnak: dolgozzál s légy őszinte. Meglátod, — azonnal akad Írni valód. Az is megtörténhetik, hogy más véleményen lessel, mint mások s a magad igaza érdekében jobban megnyomod a pennát. Jól teszed, — de az eredmény mégis kétséges, mert — jól tudod, — hogy két veszekedő fél közül mindig a harmadiknak van igaza. Ez a harmadik én leszek, mint rovatvezető. Fogadj szeretettel s ennek bizonyságául küldd el azt a kéziratot, amelyet mind- nyálan várunk . . . Kelemen Gyula. Iratterjesztés. A gyülekezeti munkának több olyan ága van, amelynek végzése határozott időponthoz
