Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Boros Zoltán: Bencések a szombathelyi egyházmegyében
Boros Zoltán Bencések a szombathelyi egyházmegyében A bencés rend intézményei az egyházmegyében A 19. és 20. században a magyar bencés szerzetesek három különböző helyen és három különböző formában voltak jelen a szombathelyi egyházmegye területén. A dömölki apátság első okleveles említése a 13. századból származik, a 14. században hiteleshelyként is működött, majd a 15–16. század folyamán fokozatosan megszűnt falai között a szerzetesi élet, az apátság birtokai pedig világi földesurak vagy távol élő világi papok kezébe kerültek. A török hódoltság idején elpusztult apátság a 17. században került vissza a bencés rend kezébe, és a 18. század folyamán búcsújáróhelyként éledt újjá Kiscellben, mint a Pannonhalmi Főapátság fili ális apátsága. Ekkor Koptik Odó munkásságának köszönhetően második virágkorát élte egészen 1786-ig, a szerzetesrendek feloszlatásáig. Szily János szombathelyi püspök jóindulatának köszönhetően a szétszóratás ideje alatt az egyházmegyei szol gálatba lépő bencések, Pausz Amand plébános és három rendtársa látta el a lelkipásztori feladatokat a városban. A visszaállítást követően a kegyhely gondozása és a lelkipásztori szolgálat volt a szerzetesek legfőbb feladata. 1 Az 1904-től Celldömölk nevet viselő település monostora 6–8 szerzetes lakóhelye volt. A kőszegi gimnáziumot a jezsuita szerzetesek alapították a 17. században. A rend feloszlatását követően előbb egyházmegyés papok, majd a piaristák tanítottak az iskolában, végül 1815-ben a bencés rend kezelésébe került. 1850 után német nyelvű algimnáziumként működött tovább, csak 1862-től folyhatott újra magyar nyelven az oktatás. Az iskola főgimnázium má fejlesztése 1906-ban kezdődött, két év múlva adták át új épületé t – ek -1 Az apátság vázlatos történetét lásd: Boros Zoltán: A dömölki apátság 1802–1950. In: Örök ség és küldetés. Bencések Magyarországon Szerk. Illés Pál Attila – Juhász Laczik Albin OSB. Bp. 2012. 369–384.
