Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Dénesi Tamás – Várszegi Asztrik OSB: A laikus szerzetesi intézmény Pannonhalmán (1945–1987)
30 DÉNESI TAMÁS – VÁRSZEGI ASZTRIK OSB a Pannonhalmi Főapátsági Levéltárban található kéziratos névtár 320 szer zeteséből mintegy harminc laikus testvér volt. Tehát ebben az időszakban a fráterek a szerzetesi összlétszám közel 10%-át tették ki.6 A testvérek leggyakrabban a következő munkaköröket látták el: sekrestyés, kapus, sebész, gyógyszerész, kulcsár, pincemester, konyhavezető, szakács, pék, szabó, asztalos. A feloszlatott, majd 1802-ben újjászerveződő bencés rendben másfél évszázadra ismeretlenné vált a laikus szerzetesi intézmény, hiszen I. Ferenc király a rendet lelkipásztori munkával és tanítással bízta meg. A pasztorációhoz papokra, a tanításhoz képzett tanárokra volt szükség, így a közösséget többnyire fizikai munkával segítő testvérek felvételére nem gondoltak, tehát érvényesültek a munkakört szem előtt tartó szempontok: jobbára a két fő munkaterületre alkalmas jelölteket vettek fel. 7 A 19. században és a múlt század első felében a hazai bencések jelentős része tanárként működött, azonban a szerzetesekben időnként felmerült a monasztikus életforma utáni vágy. Az 1920-as évek végén belső válsággal küzdő rendben egyre többen fogalmazták meg a szerzetesi élet átalakításának igényét. A rendi reform8 részeként Hartmann Strohsacker göttweigi apát vizitálta a hazai bencés házakat, majd tapasztalatai alapján 1932 szep temberében a magyar bencések statútumaihoz javaslatokat fűzött,9 amely ben érintette a laikus intézményt is. Az érvényben lévő statútumok 22. pontja szerint a magyar kongregációnak elviekben lehettek volna segítőtestvérei, azonban nem nyitották meg számukra a belépés útját.10 A vizitátor 6 Pannonhalmi Főapátsági Levéltár (a továbbiakban: PFL), Segédletek, Történeti névtár (1639–1786). A számok bizonytalansága mögött a néhány szerzetessel kapcsolatos források pontatlansága és egyenetlensége áll. A pannonhalmi rendtörténet (A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története I–XII. B. Szerk. Erdélyi László – Sörös Pongrácz. Bp. 1902– 1916.) megfelelő kötetei részletesebben szólnak a laikus szerzetesi intézményről. 7 Egy kivétellel mégis találkozhat a kutató. A 19. század elején indított kéziratos névtár a Köln melletti Lennepről származó Schurtz Brúnó Arnold laikus testvér, exkarthauzi 1803. november 5-én történt beöltözéséről értesít bennünket. 1805. május 15-én azonban elhagyta a bencés rendet. PFL Főapátsági Levéltár (a továbbiakban: FL), Rendtagok nyilvántartása, Cathalogus Ordinis Sancti Benedicti in Sancto Martino de Sacro Monte Pannoniae Anno currente 1802. 25. Aprilis restitutorum, ac ab eodem tempore susceptorum 127. Schurtz az újkori bencések adatait tartalmazó nyomtatott névtárban is szerepel, azonban Schuntz Kunó névvel, illetve további pontatlanságokkal, amelyek valószínűleg olvasati hibákból származnak. A pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára 1802–1986. Összeáll. Berkó Pál – Le gányi Norbert. Győr 1987. 28. A kéziratos névtár adatait tekintjük hitelesnek. 8 Várszegi Imre Asztrik: Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát (1929–1950). In: Pan nonhalmi főapátok 1. Bp. 1990. 229–364., 275–283. 9 Propositiones Reverendissimi Domini Abbatis Dr. Hartmanni Strohsacker delegati de instauranda disciplina regulari. Ad manuscripti instar, Jaurini, 1932. 10 Statuta Congregationis Hungaricae Ordinis Sancti Benedicti alias Sancti Martini de Sacro Monte Pannoniae auctoritate Visitatoris Apostolici condita anno 1855, secundum
