Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)

Somororjai Ádám OSB: Polgár Vilmos bencés működése Nyugaton (1957. május 18. – 1974. június 10.)

POLGÁR VILMOS BENCÉS MŰKÖDÉSE NYUGATON 171 Január 24-e: Tervem Gellértnek: menjünk fel Münchenbe: ő, én, Vilmos, és a kettő kastli110 rendtárs, [Galambos] Irén 111 + Günter, 112 találkoznánk Münchenben, de Lothár113 nem. Lothár menne [Burg Kastlba], a két rendtárs marad, ha akarnak, ne legyen bencés az igazgató, hanem világi pap vagy civil, és két magyar bencés csak tanár. Gellért ilyen értelemben telefonált Ádámnak,114 majd Irénnek. Aztán mégis visszatáncolt: nem megy, mert minek olyan fontosságot tulajdonítani az ügynek? Január 25-e: Repülés Bécsbe. [Január] 26-a: Vilivel: böngészi a statútumokat: miként is lehetne a bécsi skót bencéseket kitenni a zeiselhofi Lónyay-birtok115 adminisztrációjából, hogy a kinti rendtársak átvegyék. – De a két perjelség jogi helyzete is izgatja.116 Lásd alább. – Ez is arra utal, hogy Polgár Vilmos új megoldást keresett és talált, amelyre a kortársak nem is gondoltak. Ugyanakkor az idő Jordán Emilt igazolta, mert az 1961-ben felállított Külföldi Rendi Tanács egyik utódintézménye az Európai Rendi Közösség lett. – Jávor Egon, a woodside-i perjel is kritikus: „...a birtok kizárólag csak fafejű Vilit érdekli. Ha ő kidőlne, senki sem értene hozzá és senki sem kívánna vele foglalkozni,” majd: „végül a mi független perjelségünknek a kérdése. A tény az, hogy Róma ilyennek alapított bennünket – éppen akkor és azért, mert az anyakolostor nem tehette meg akkor a szükséges lépéseket. Emberi hibából »conventualis prioratus« lettünk a magyar kongregáció statútumai szerint. Ez utóbbi pedig nem is tudott és nem is tud független perjelségről. – Most itt a küzdelem: mi ragaszkodunk és a végletekig ragaszkodni fogunk a független perjelséghez. [...] Ha nin­csen egyszerű és tiszta jogi keret, amint mi, volt alapítók megöregszünk ez a praktikus fiatal amerikai generáció nem fog Pannonhalmával levelezgetni, magyarázgatni és engedélyeket kérni, hanem nagyon józanul csatlakozni fog amerikai kongregációhoz, amelynek egyszerű és járható útjai vannak...” Jávor Egon levele Jánosi Gyula bencésnek, 1961. október végén. Legányi Norbert aláhúzásaival lásd: PFL, Főapáti Hivatal tárgyilag csoportosított iratai, Kül­földön élő rendtagokkal folytatott levelezés, Woodside Perjelség. 110 Kastl: Burg Kastl, Bajorországban, Nürnberg közelében, ahol a magyar gimnázium és diákotthon működött és három-négy magyar bencés ott élt, nevelt és tanított. 111 Iréneusz. 112 Karikás Günter (1927–2011) bencés, 1960–1980 között volt Burg Kastlban. 113 Sümegh Lothár (a forrásokban Lotárként is) (1907–1984) bencés, 1958–1961 között volt Burg Kastlban. 114 Mons. Ádám György főlelkész (1912–1978), a németországi magyar lelkészek elöljárója, a német püspöki kar delegátusa. Irodája Münchenben volt. 115 Zeiselhof, magyarul Ürgemajor, ill. Ürgöd az oroszvári (Rusovce, Szlovákia) Lónyay-bi­rodalom ausztriai része, mintegy ötszáz hektár. Végrendeletileg a Pannonhalmi Főapátságé, a vita a tulajdonba vétel körül folyt. Dellepiane nuncius 1955-ben – azért, hogy megakadá­lyozza, hogy a budapesti kommunista kormány rátegye a kezét – saját hatáskörben dekrétu­mot adott ki, amelyben a bécsi skót bencéseket bízta meg a birtoktest adminisztrációjával. 116 Az 1953-ban szentszéki döntéssel konventuális perjelségi státust kapó brazíliai bencés perjelségé São Paulóban, amelynek perjele a naplóíró Jordán Emil, és az 1958-ban ugyan­olyan módon konventuális perjelség státusát kapó kaliforniai Szent István Perjelségé Wood­side-ban (Portola Valleyben), amelynek perjele ez idő szerint Jávor Egon volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom