Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Boros Zoltán: Bencések a szombathelyi egyházmegyében
112 BOROS ZOLTÁN Epilógus: Sághegyi Medárd A szombathelyi egyházmegyében működő bencések története nem lenne teljes Sághegyi Medárd nélkül. Feljebb már szóltunk életének néhány mozzanatáról, és láthattuk, hogy egyike volt annak a négy szerzetesnek,110 akik nem hagyták el a kőszegi rendházat 1950 nyarán, így két hónapot töltött a szolnoki ferences rendházban rendőri felügyelet alatt. 1951-ben ő is áldozatul esett a szerzetesek egyházmegyéből történő elbocsátásának, ami után hazaköltözött nevelőanyja kicsi kőszegi lakásába, és két évtizedig a bencés templom sekrestyéseként dolgozott. Sólymos Szilveszter így emlékezett vissza rá: „A hatvanas évektől újra szabad volt beutazni Kőszegre; meglátogathattam Medárdot, aki a régi volt, »malaclopó« cserkészgallérjával hozzátartozott a város képéhez [...] Csendes derűvel és a tőle megszokott szótlan egyformasággal végezte munkáját. Mindennapos volt a plébánián, az egymást váltó plébánosok mind szerették: mert Medárdra mindig minden munkájában lehetett számítani. Számára nem létezett vakáció, sehova nem utazott; legfeljebb gombászni ment ki az erdőre. Szórakozása a fuvolázás volt, azt is otthon játszotta, csak magának. Ha egyetlen jelzőt kellene rá használnom, a »hűség« lenne. »Vir simlex et rectus« – egyszerű és igaz ember, jó szerzetes és derék pap volt. [...] Ahol tudott, segített, lehetőleg észrevétlenül. Amikor 1957 elején, a börtön után teológiai tanulmányaim befejezésébe kezdtem, Medárd volt az, aki kérés nélkül rendszeresen küldte az akkor nagyon sokat jelentő anyagi támogatásait. Mert szíve nagyobb volt, mint kissé flegmás viselkedéséből sejteni lehetett. [...] Mikor 1971-ben egészségi állapota megrokkan, kénytelen bevonulni a Pannonhalmi Szociális Otthonba. Ezzel megszűnt a bencés rend jelenléte Kőszegen; az érte menő rendi teherautó vele együtt a kőszegi ház Medárd által óvott és gyűjtött kőszegi és rendi emlékeit is elhozta.” 111 Nem sokáig maradt Pannonhalmán . 1973-ban bekövetkezett halála után utolsó útja a kőszegi temető bencés kriptájába vezetett, ahol Cinfalvi Péter mellett helyezték örök nyugalomra. Utolsóként. 110 Sólymos Szilveszter szerint öt szerzetes várta be az internálást, és az időpontot 1951 nyarára teszi. Utóbbi adat nyilvánvalóan tévedés, illetve eddig csak négy szerzetes interná lására találtam konkrét adatot. 111 Sólymos Szilveszter: Ezer év száz bencése. Pannonhalma 1997. 424–426.
