Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején III. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita III. (Pannonhalma, 2018)
Petes Róbert: Szerzetesi megújulás Pannonhalmán a II. Vatikáni Zsinat fényében. Az 1969–1971-es rendi nagykáptalan
12 PETES RÓBERT A június 30. és július 2. között megtartott első ülésszak első két napja a szerzetesi identitás lényegét meghatározó evangéliumi, illetve teológiai alapok statútumtervezetének megvitatásával, elfogadásával telt. A résztvevők számára komoly kihívást jelentett az, hogy szakítsanak a szerzetesség kapcsán évszázadokon át uralkodó szemlélettel, bensőleg átalakuljanak, és magukévá tegyék a II. Vatikáni Zsinat látásmódját. 24 Az első keresztény évezredben meghatározó gazdag fogalmi mezőből, sokszínű identitásmodellekből (aszkézis, prófétai élet, angyali életforma stb.) a középkorra megerősödött és szinte kizárólagossá vált az az elképzelés, mely szerint a szerzetesség a tökéletesség állapota. Ez az állapot a három evangéliumi tanácsra – az engedelmességre, szegénységre és tisztaságra – tett fogadalommal lesz a szerzetes sajátja. Míg a világi hívők egyszerűen az üdvösségre kapnak meghívást, addig a szerzetesek, mint az egyház tökéletes társadalmának kitüntetett tagjai, arra vállalkoznak, hogy a szerzetesi élet gyakorlatai által önmagukat teljesen Istennek szentelik a világtól való elkülönülés, távolságvétel révén, s így akadálytalanul haladhatnak a tökéletesség útján. A zsinat, ennek a felfogásnak egy részét megőrizve, radikálisan új szemléletet vezetett be, azt hangsúlyozva, hogy minden megkeresztelt hívő meghívást kap az életszentségre, de az ahhoz vezető út mindenki számára más és más, ki-ki a saját meghívásának, ajándékának, karizmájának megfelelően törekszik a tökéletes szeretetre. Ebben a szemléletben a szerzetesség gyakorlatilag a keresztség radikális megélése, sajátos, Istennek való lefoglaltság, de nem „magasabb rendű”, mint a világban élők állapota. A Lumen Gentium zsinati konstitúció szerint „a keresztség által ugyan az ember meghalt a bűnnek és Istennek szentelt személy lett, de hogy a keresztségi kegyelem bőségesebb gyümölcsét nyerhesse el, az evangéliumi tanácsok fogadalmával az Egyházban arra törekszik, hogy megszabaduljon az akadályoktól, melyek a szeretet buzgóságában és a tökéletes istentiszteletben visszatarthatnák, és bensőségesebben szentelődik föl Isten szolgálatára.”25 A tanítóhivatal a ko rábbi fogalmak helyett ennek fényében a szerzetességre a „megszentelt élet (vita consecrata)” szókapcsolattal kezd el hivatkozni, s a szerzetesi élet sajátosságaként épp ennek a megszenteltségnek a mibenlétét igyekszik pontosabban megvilágítani. 26 1–2.; ÁBTL 3.1.2. M-36924/6. „Marosi Zoltán” 172. Jelentés találkozóról, 1969. máj. 13. 24 PFL Gy OH, Interjú Hirka Antallal. 2018. március 20. Készítette: Petes Róbert. 25 Lumen Gentium kezdetű dogmatikus konstitúció az egyházról VI, 44. A II. vatikáni zsinat dokumentumai i. m. 188–190. 26 A témához bővebben: Deák Hedvig: A megszentelt élet teológiája. A teológiai antropoló gia kihívása. Vigilia 80. (2015) 722–731.
