Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Gilányi Magdolna: „Életem Pannonhalma Szent Hegyén.” Bőle Kornél domonkos szerzetes kéziratos visszaemlékezései
166 GILÁNYI MAGDOLNA A Római Katolikus Egyházi Kegydíjasok és Betegek Szeretetszolgálatától (EKBESZ) érkezett, december 26-i keltezésű értesítés 7 már nem találta Bőlét Szombathelyen, ahonnan Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök 8 kérésére távozott, így örökítve meg kettejük beszélgetését: „December ele je múlt. Egyszer csak jön hozzám Sándor püspök úr, és azt mondja: »Kornélkám, menj Pannonhalmára! Felülről nagyon akarják... Nehogy nekem vagy egyházmegyémnek kellemetlensége legyen, menj el szépen!« Nem lepett meg a dolog, hiszen a levegőben lógott már az ügy. Azt feleltem: »Kegyelmes Uram, Neked szívesen megteszem. De nem azok kedvéért! Mikor tünjek el?« »Ha lehet, egy hét múlva.«” 9 A bencés monostor a domonkos szerzetes működésének utolsó helyszínévé vált, véget ért az út, amelyen 1950. szeptember 7. után, a szerzetesrendek működési engedélyének megvonása10 következtében indult el. Az 1950. július 12. és szeptember 10. közötti időszakban – kényszerűen – Máriabesnyőn élt (a domonkos rend szombathelyi rendházából internálták), majd a kapucinusok kolostorát elhagyva Budapesten tartózkodott szeptember 20-ig. Mivel a Rózsafüzér Királynéja egykori domonkos rendház területére nem léphetett, a zárda közelében lakó Ruisz család fogadta be. Kovács Sándor püspök hívására Szombathelyre tért vissza , 11 ahol Szendy László mint a Boldogasszony-székesegyház plébánosa biztosított számára egy szobát plébániájának második emeletén. Feltételezhető, hogy miután Szendy Lászlót 1952 januárjában letartóztatták, Bőle helyzete ingataggá vált a plébánián. 12 Mivel Kovács Sándor még 1951. január 29-én megbízta a Mária-enciklopédia szombathelyi egyházmegyét érintő adatainak összegyűjtésével és begépelésével, a kézirat leadásáig (1952. október 25.) indokolt volt maradása. 13 7 PFL, Szociális Otthon iratai, Bőle Kornél kartonja [105. sz.]. 8 Kovács Sándor (1893–1972) szombathelyi megyéspüspök (1944–1972); a II. Vatikáni Zsinat résztvevője, az Országos Liturgikus Tanács Elnöke. Feltételezett, „Kaszás” fedőnévvel végzett ügynöki tevékenységét Soós Viktor Attila cáfolta meg. Soós Viktor Attila: Kovács Sán dor szombathelyi megyéspüspök és a kommunista állambiztonság. Vasi Szemle 62. (2008) 945–953. 9 DRGYL BK, Máriabesnyő, 83. 10 A rendelet szövegét lásd: Balogh Margit – Gergely Jenő: Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon, 1790–2005. II. Bp. 2005. 947–948. 11 Bár Bőle a székesegyházban misézett, gyóntatott – diszpozíció nélkül tette ezt. A Pannonhalmára történő elhelyezése kapcsán keletkezett megyéspüspöki iratok a szombathelyi főplébánián való tartózkodását igazolták. Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár, Szombathelyi Püspöki Hivatal, 1712. sz. 2259. sz. 12 Kovács Sándor püspök ezt jelezte Bőlének, aki így említi visszaemlékezésében: „már most azt akarták a békehatóságok, hogy vonuljak be minél előbb Pannonhalmára.” DRGYL BK, Máriabesnyő, 74. 13 Rétfalvi Balázs: Bevezető. In: „Mennyekbe fölvett királyné...” A Mária-tisztelet emlékei
