Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Keresztes Csaba: Egy bencés plébánia az elszakítottságban: Deáki 1918–1970
EGY BENCÉS PLÉBÁNIA AZ ELSZAKÍTOTTSÁGBAN: DEÁKI 1918–1970 89 munkát. [...] Sokat beszélgettünk a helyzetükről.” Délutánra Deákiba érke zett Hinn Damaszcén, illetve Zsilinszky Kázmér és Fehér Damáz. Ők szin tén a közelben, Nagymegyeren, Taksonyfalván és Vághosszúfalván voltak plébánosok. Július 23-án tehát hét bencés örülhetett Deákiban a találkozásnak. A főapát itt töltötte az éjszakát, másnap kora reggel misézett a Szent István-kápolnában, mert neki „mint idegennek nem szabad a hívek előtt mi sézni.” Részt vett a reggeli szentmisén is, majd Tóth Aldemárral taksonyfalvi és vághosszúfalvi rendtársaikat látogatták meg. A tartalmas beszélgetések után Legányi újra Deákiban éjszakázott. A főapát másnap nagyszombati kitérővel Kassára utazott, hogy felkeresse az ország keleti részében élő bencéseket , Czuczor Menyhértet és Serédi Györgyöt is. Július 28-án újra vissza felé vette az útját, és Németprónán talál kozott Bíró Luciánnal. Bíró „ elmondta a felvidéki rendtársak sorsát 1945-től kezdve. Sok szép és sok szomorú dolgot hallottam” – írja naplójában a főapát. Legányi Norbert augusztus 3-án tért haza. Látogatásával biztosan sok erőt adott rendtársai további szolgálatához, de sok fejtörést is okozhatott a csehszlovák hatóságoknak, akik ugyanis élénken érdeklődtek Németh Romuáldnál a főapát ottani útja felől. 79 Herczegh Frigyes – tudtunkkal – nem jegyezte le az átélt szenvedéseket, és szóban sem adta tovább. Fennmaradtak viszont az 1950-es, 1960-as években keletkezett prédikációi. E gyűjtemény kitűnő lehetőséget ad, ho gy bepillantást nyerhessünk a hí vek lelki buzdításának mindennapjaiba. A ma gyarság védelme már n em igazán lelhet ő fel a szövegekben , 80 illetve azok ban csak néhány politikai jellegű utalás van. Társadalomábrázolás, társadalomkritika annál inkább. A korszakban zajló társadalmi, gondolkodásbeli átalakulást nem hagyhatta, nem is hagyta figyelmen k í vül. A beszédekben, prédikációkban folyamatosan kárhoztatta az egyre anyagiasabb gondolkodásmódot, a pénzhajhászást, az öltözködési és viselke désbeli formák meg változását, a vallásos érzület és a templomba járók számának csökkenését. Az egyházat ért sérelmeket az egyik prédikációjában viszont részletesen kifejtette. Az 1960-as évek elején elmondott beszédben a szenvedésből merített erőt emelte ki: „A meghurcolások, börtönök, rágalmak, üldöztetések csak azért, mert valaki hitét, vallását gyakorolja, nagyon sokakat megpróbáltak! Nagyon sokan elvesztek! Egyik legfájóbb pont a papság veszteségei! Közel két 79 Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár Kézirattára, BK 825. Legányi Norbert naplója 79–82., 93. 80 Az 1930-as, 1940-es évekbeli prédikációszövegekből kevés maradt ránk. Figyelmet érde mel egy 1939 környékén keletkezett, a magyarság csehszlovák időkben kifejtett ellenállását méltató prédikáció (szerzője nem teljesen bizonyosan a plébános). Ša Np AŠ –P/1–sz. n. –1939. (29. d.)
