Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Dénesi Tamás: A pannonhalmi egyházmegye megszüntetése
A PANNONHALMI EGYHÁZMEGYE MEGSZÜNTETÉSE 65 Bongianino államtitkársági diplomatát, „aki a magyar tárgyalások szakér tője volt.” Az egyházmegye helyzetét és Zeiselhof ügyét 69 ismertette előtte. Bongianino kérte, hogy a főapát írásban is terjessze be panaszát. Hat nap múlva az államtitkárságon átadták az egyházmegyére vonatkozó beadványt Agostino Casaroli titkárhelyettesnek, aki segítségét ígérte a kérdésben.70 A magyar zsinati delegáció tagjai hazautazásuk előtt, november 21-én újra felkeresték az államtitkárságot, ahol Cicognani államtitkárral is találkoztak. Az ordináriusok zsinati érmet és fejenként 5000 dollár ajándékot kaptak, a főapát „az egyházmegyénkre vonatkozó nagyon szegény határozatot is” kézhez vehetett, saját megfogalmazása szerint „nem sok köszönet lesz benne.” Az államtitkárság pecsétjével ellátott, de alá nem írt nyilatkozat kinyilvánította, hogy mivel a Szentszék semmit sem határozott az ügyben, az Egyházi Törvénykönyv szerint a nullius egyházmegye kormányzata továbbra is az apát mint törvényes ordinárius kezében van, ő gyakorolja az ehhez tartozó jogokat és kiváltságokat.71 Az egymondatos állásfoglalás jelezte a Vatikán álláspontját, de mindenki tudta, hogy ezt a jelen körülmények között nem lehet foganatosítani. A felemás helyzetet végül az idő oldotta meg. 69 Zeiselhof (Ürgemajor) az oroszvári Lónyay-kastély gazdasági bázisa volt, amely a trianoni békediktátum következtében Ausztriához került, így elkerülte a Csehszlovákiához kapcsolt kastély sorsát, az államosítást. Az 1950-es években a Szentszék a Lónyay-örökség ausztriai birtokrészét a bécsi skót bencés apátságra bízta. A birtok adminisztrációja és gazdálkodási hiányosságai miatt 1958-ban kezdődő vita, majd pereskedés a Szentszék közbelépésével 1970-ben oldódott meg, Pannonhalma javára. 70 A magyar zsinati küldöttség néhány napra (október 25. és november 2. között) megsza kította római tartózkodását és hazautazott, hogy részt vegyen az új püspökök budapesti felszentelésén. A főapát ekkor röviden Pannonhalmára is ellátogatott, ahol beszámolt római élményeiről rendtársainak. Egyik szerzetestársa, a „Marosi Zoltán” fedőnevű ügynök e beszámoló alapján jelenthette (november 6.), hogy miután a főapát az államtitkárságon ismertette a pannonhalmi egyházmegye helyzetét, saját ordináriusi jogainak sérelmét, Casaroli kijelentette, hogy az ügyről soha nem hallott, mert akkor előhozta volna. A főapát megemlítette, hogy a bencés egyházmegye átvételét a győri püspök 1952-ben jelentette a Szentszéknek. Casaroli megismételte, hogy az ügyről, annak előzményeiről semmit sem tud. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Hálózati, operatív és vizsgálati iratok, A központi operatív nyilvántartást végző szervezeti egységek által kezelt dossziék, Munkadossziék, M–36924/5. „Marosi Zoltán” 176. A forrást idézi: Várszegi A.: Legányi Nor bert pannonhalmi főapát a II. Va tikáni Zsinat harmadik ülésszakán i. m. 233. 71 A rövid határozat szövege: „Quoad regimen pastorale Abbatiae „nullius dioecesis” Sancti Martini in Monte Pannoniae, id declaratur, quod cum Sancta Sedes nihil statuerit circa eam ecclesiasticam dicionem, legitimus eiusdem Ordinarius, seu Abbas, pergit gaudere omnibus iuribus et privilegiis adnexis eius officio, ad normam Codicis Iuris Canonici. Romae, die XX novembris A. D. 1964.” Az irat az egyházmegye megszü ntetésével kapcsolatos 1951-es iratcsomóba került: PFL FL FH 747/1951.
