Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Dénesi Tamás: A pannonhalmi egyházmegye megszüntetése
62 DÉNESI TAMÁS Ebben az évben nyolc helyen bérmált. Április 27-én Veszprémvarsányban, május 18-án Véneken, 25-én Kismegyeren, szeptember 7-én Nyalkán, egy hétre rá Ménfőcsanakon, újabb egy hét múlva Bakonypéterden. Ezek a plébániák egykor a pannonhalmi egyházmegyéhez tartoztak. Őszi bérmakörútját két olyan településen zárta, amelyek korábban i s a győri püspökség részét képezték: szeptember 28-án Osliban, október 12-én Sokorópátkán segítette ki Papp Kálmán püspököt. A nyalkai bérmálás után feljegyezte naplójában, hogy azért szereti ezeket az alkalmakat, mert találkozhat a plé bánosokkal és a hívekkel egyaránt. A bérmálások mellett más ünnepekre is fogadott el meghívásokat. Július 27-én Sikátorban templombúcsú alkal mával misézett. A falu a veszprémi egyházmegyéhez tartozott, de a veszprémvarsányi kincés plébános látta el. Az igen messzire, a somogyi Segesdre került rendtársa, Komáromi Titusz Nagyboldogasszony ünnepére hívta a korábban szintén bencés Schnattner Szigfriddel együtt, aki ekkor a keszthelyi egykori karmelita templom plébánosa volt. Augusztus 20-án Láziban, az újonnan kifestett templomban misézett, 24-én Celldömölkön prédikált, ahol a volt bencés plébániák hívei gyűltek össze a Mária-búcsún. Október 26-án a tarjánpusztai kápolnában keresztutat szentelt, december 8-án pedig a bársonyosi búcsún pontifikált. Itt egykori novíciustársa, Németh Bernát látta el a plébánosi teendőket. Útjaira több rendtársa is elkísérte, így ők is találkozhattak egykori bencés testvéreikkel. A tarjánpusztai keresztútszentelésre például Sámson Edgárral gyalogolt ki a főapát, szerettek ugyanis együtt kirándulni. Természetesen gyakoribb volt, hogy autóval szállították vagy taxit küldtek érte. Július 19-én megérkezett Pannonhalmára az a Land Rover, amelyet Polgár Vilmos bencés küldött Bécsből Pannonhalmára. A főapát szerint hatan is elfértek benne, így alkalmas volt a pasztorális utakra. Szent István ünnepén például hat rendtárs kísérte el Láziba. Legányi fontosnak tartotta, hogy a kincés plébánosok havi, Győrben tar tott rekollekcióin szintén részt vegyen. Ezeket a lelki napokat többnyire bencések vagy kereten kívül került bencések vezették. A naplók szerint 1958-ban legalább négy ilyen rekollekción jelent meg. Szeptember 11-én ezt jegyezte fel: „Győrben voltam a plébánosok rekollekcióján. Ezt mi, bencések külön tartjuk és jobb, mintha összevegyülnénk a világi papokkal... Sem a püspöknek, sem az ÁEH -nak még nincs kifogása ez ellen.” November 4-én politikai agitáció val indokolta távollétét: „Győrött plébánosi rekollekció volt, de nem mentem be, mert idegen papok is voltak ott és még mindig a »Választásra « buzdították a népet. Igen félhetnek ettől a szavazástól, pedig nincs okuk, hiszen az egész csak cirkusz, de még csak valószínűsége sincs annak, hogy valaki is komolyan
