Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Dénesi Tamás: A pannonhalmi egyházmegye megszüntetése
54 DÉNESI TAMÁS A püspöki kar érvei természetesen nem hatották meg a Magyar Nép köztársaság kormányát, éppen ezért a püspöki testület határozatában meg állapította, hogy a kormány álláspontjának következtében szükséges, hogy a pannonhalmi főapát , akadályozva lévén ordináriusi teendőinek gyakorlá sában, a hívek lelkipásztori ellátása érdekében az egyházmegye kormányzását átadja a győri egyházmegye püspökének. A győri püspök, Papp Kálmán tehát november 12-i hatállyal átvette a főapáttól az egyházmegye kormány zását azzal, hogy a jogi alapok tisztázása és az átvétel részleteinek megbeszélése Pannonhalmán fog megtörténni. 30 Az egyházmegye átadatásának magyarázata tehát az volt, hogy a rend csak iskolafenntartásra kapott engedélyt az államtól. Az államhatalom oldaláról nézve az indok érthető. Mivel a „klerikális reakció élcsapata” a szerzetesség volt, feloszlatták a szerzetesrendeket. A vallásszabadság látszatát fenntartani akaró kormány csak annyi szerzetes működését tűrte meg, amen nyivel a négy engedélyezett rend a nyolc szerzetesi gimnáziumot működtetni tudta. Az állam és az egyház megállapodásának következtében hetvenkét bencés és tizennégy növendék maradhatott a szerzetesi kereteken belül, nekik kellett a két bencés gimnáziumot ellátniuk. A numerus clausus betartására pedig szigorúan ügyeltek. A bencés rend sajátos jogi helyzete azonban kiskaput nyitott. Mivel a Pannonhalmi Főapátságnak egyházmegyéje is volt, a monostor közelében elterülő falvakban közel harminc bencés lelkipásztor működött tovább – igaz, hivatalosan elhagyva a rendet, világi papként –, akik továbbra is szoros kapcsolatot tartottak a rendi központtal. Az egyházmegyei utánpótlás pedig tovább nyugtalaníthatta a pártállami tisztviselőket. A tizennégy tanárnak készülő rendi növendék legálisan maradhatott Pannonhalmán, a többi növendéket egyházmegyei szemináriumokban kellett volna elhelyezni. Mivel Pannonhalmához egyházmegye is tartozott, a rendi főiskola – amely tanárképző funkciójának elvesztése után is tovább működhetett – egyházmegyei szemináriumként szintén értelmezhető volt. A tizennégy engedélyezett növendék mellett, egy évvel a megállapodás után, 1951 szeptemberében huszonhat egyházmegyei (egy évvel korábban még bencés) növendék kezdte meg a tanévet Pannonhalmán, további 30 A Magyar Katolikus Püspöki Kar tanácskozásai i. m. 379. Valószínűleg ekkor, a jogi ke retek tisztánlátása érdekében állították össze azt a négyoldalas, A pannonhalmi egyházmegye és történeti alapjai címet viselő kéziratos tanulmányt, amely a történeti bevezető után nagyrészt azt igazolja, hogy a pannonhalmi egyházterület teljes jogú egyházmegye. A gépelt kézirat alján a ceruzával jegyze tt (Sz. T.) monogram valószínűleg a szerzőt takarja, aki Sze gedi Tasziló nyugalmazott főiskolai tanár lehetett. PFL FL FH 747/1951.