Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Boros Zoltán: A rendi vezetés változásai a dispozíciók tükrében (1945–1990)
22 BOROS ZOLTÁN lősségét könnyítse, és a legfelsőbb vezetésben a közösség akaratát képviselje.” 52 A tanács ebben a formában teljesen új intézménynek számított, hiszen korábban a főapát és a káptalan között nem volt középszintű rendkormányzati szerv. Jellegét tekintve leginkább az 19. században fokozatosan kialakuló dékáni testületre hasonlított, aminek elsődleges feladata a két káptalan közötti időben a közösséget érintő ügyekben történő véleménynyilvánítás, és a döntéshozatalok előkészítése volt. Tagjait részben a káptalan választotta saját tagjai közül, részben a kinevezett rendi elöljá rók alkott á k. A Főapáti Tanács értelemszerűen elsősorban tanácsadó testület volt, ahol a döntésho zatal előkészítése mellett konkrét határo zatok is születtek, melyeket főapáti rendelet formájában hirdettek ki. A tanács feltétlen beleegyezésére volt szükség a kongregáció nevében történő peres részvételhez, az ideiglenes és az ünnepélyes fogadalmas szerzetesek elbocsátásához, vagy megfelelő indok esetén a perjel idő előtti elmozdításához. A tanács meghallgatására volt szükség a káptalan összehívása és napirendjének összeállítása, a jelöltek fogadalomra bocsátása és a rendtagok vétségeinek szankcionálása esetében. Hatáskörébe tartozott tehát minden jelentősebb rendi ügy, így a munkakö rök meghatározása és azok betöltése, vagyis a dispozíciók ügye is.53 Ilyen ér telemben a korábban működő dispozíciós bizottság tevékenysége megszűnt. A Főapáti Tanács elnöke a főapá t, rajta kívül hat további tagja volt, akiket a káptalan titkos szavazással választott meg. Megbízatásuk három évre szólt, és a főapát közülük választotta ki közvetlen helyettesét, a főmonostori perjelt, az alperjelt és a győri házfőnököt is.54 A diktatúra éveiben természetesen az állam is figyelemmel kísérte a testület megválasztását, ami a szerzetesek számára is világos volt. Ezt mindenki számára egyértelművé tette Legányi Norbert lemondatása, az új statútumok megalkotása és a főapátválasztás során az ÁEH-on keresztül tapasztalt állami beavatkozás , aminek jogalapja az Elnöki Tanács 22/1951. számú rendelete volt. Ez a jogszabály az egyes egyházi tisztségek betöltését előzetes állami hozzájáruláshoz kötötte. Így nem volt kérdés az sem, hogy a Főapáti Tanács tagjainak megválasztását is kontroll alatt fogják tartani. Ennek következtében a tanácstagok megválasz tását megelőzően a konventnek egy előzetes listát is össze kellett állítani a, és be kellett nyújtania az ÁEH-hoz . Ebből a listából választották ki azokat a személyeket, akiket az állam elfogadhatónak tartott, és a tényleges sza vazás már ennek ismeretében történt, 1976-ban például így: „A szavazás megkez -52 A bencés rend magyar kongregációjának megújított statútumai. Pannonhalma 1972. 40. 53 Uo. 40–41. 54 Uo. 40.
