Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Vörös Géza: „Pálfi Aurél beszervezésétől elálltunk.” A bencés rend a politikai rendőrség hálójában (1945–1956)
„PÁLFI AURÉL BESZERVEZÉSÉTŐL ELÁLLTUNK.” 189 dekében a politikai rendőrség igyekezett minden operatív eszközt bevetni, úgymint környezettanulmányozás, operatív figyelés, postai küldemények ellenőrzése,6 különböző operatív technikai (szoba- és telefonlehallgatás stb.) és krimináltechnikai eszközök (speciális fényképezőgépek, mikroszkópok stb.), valamint operációk (titkos őrizetbe vétel, ruházat titkos átvizsgálása stb.) alkalmazása. A bizalmas vagy titkos nyomozás során az operatív módszerek közül azonban a hálózati felderítés révén szerezte az állambiztonság az érdeklődési körébe került célcsoport tagjainak tevékenységéről a legtöbb eltitkolni kívánt információt. Noha a Rákosi-érában a hangsúly nem a korabeli jogszabályok alapján büntetendő cselekmények megelőzésén, hanem azok megtorlásán, az erő alkalmazásán volt – amit egy 1955-ös jelentés is alátámaszt, melyben a katolikus egyházban folyó ellenséges tevékenység elleni intézkedések között első helyen az őrizetbe vétel és a vizsgálat szerepelt 7 –, mégis kijelenthető, hogy az egyházakkal szembeni intézkedések közül a vizsgálati eljárások eszközei mellett alkalmazott legfontosabb információszerzési módszer a hálózat volt. A politikai rendőrség az ügynökségével, melyet mindig „alapvető, fő operatív eszköznek” tartott, 8 igyekezett ellenőr zése alatt tartani, már amennyire képes lehetett rá, a legfontosabb egyházi objektumokat, szervezeteket. Az állambiztonság utasítása alapján a hálózati személy – akit vagy a csoport tagjai közül szerveztek be, vagy már ügynökként kapott utasítás alapján ismerkedett meg a célszemélyek közül valakivel – szerezte be a politikai rendőrséget érdeklő információkat. 6 „K” ellenőrzés: „A postai küldemények operatív („K”) ellenőrzése az állambiztonsági és bűnügyi operatív munka egyik titkos nyomozati (operatív) eszköze, amely alkalmas a bizalmas nyomozás alatt álló személyek, szervezetek ellenséges tevékenységének, kapcsolatainak felderítésére, valamint operatív és jogi erejűvé tehető bizonyítékok beszerzésére.” ÁBTL 4.1. Államvédelmi, állambiztonsági szervek gyűjteményei, Állambiztonsági munkához készült háttéranyagok (A-anyag) (a továbbiakban: 4.1.), A-3046/3. 5. Varga Antalné: A postai kül demények operatív („K”) ellenőrzése. In: Állambiztonsági ismeretek. Az állambiztonsági operatív munka alapjai és titkos nyomozati (operatív) eszközei 3. Szerk. Gergely Attila. Bp. 1976. A „K” ellenőrzés szabályozásához lásd ÁBTL 4.2. Államvédelmi, állambiztonsági szervek gyűjteményei, Parancsgyűjtemény (a továbbiakban: 4.2.), 10-21/19/1970. A postai küldemények operatív ellenőrzésének szabályozásáról szóló 0019/1970. (VII.15.) számú belügyminiszteri parancs. 7 ÁBTL 3.1.5. Hálózati, operatív és vizsgálati iratok, A központi operatív nyilvántartást végző szervezeti egységek által kezelt dossziék, Operatív dossziék (a továbbiakban: 3.1.5.) O-13405/2. A katolikus egyház ellenséges tevékenységéről, 1955. augusztus 19. 124–133. 8 ÁBTL 4.1. A-3706. Muzslai József: Az operatív munka feladatai, szervezési elvei és opera tív eszközei. Bp. 1957. 15.; ÁBTL 4.2. 10-21/33/1958. A Magyar Népköztársaság belügyminiszterének 33/1958. számú parancsa. 4.
